Visszavonás a semmiből

Hétfőn váratlan fordulatot vett az ukrán pénzszállítók ügye: az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság (OIF) visszavonta a 7 ukrán magánszeméllyel szemben elrendelt kiutasítást és a 3 éves beutazási tilalmat. A döntést az érintetteket képviselő Dr. Horváth Lóránt Ügyvédi Iroda közölte. Indokolásuk szerint az Alkotmányvédelmi Hivatal az elfogáskor tett javaslatát a továbbiakban nem tartja fenn, ezért a kiutasítás jogalapja megszűnt.

A közigazgatási perek a Fővárosi Törvényszék előtt továbbra is folynak – a kiutasító döntéseket ugyanis az ügyvédi iroda megtámadta. A hír azért is meglepő, mert az ügyészség április végén nyomozást rendelt el az érintett ukrán állampolgárok jogellenes fogva tartása miatt. A mostani visszavonás mintha azt sugallná, hogy a magyar hatóságok eljárása nem volt teljesen megalapozott.

A konvoj és a vádak

Emlékezetes: 2026. március 5-én a NAV és a Terrorelhárítási Központ (TEK) kommandósai állítottak meg két páncélozott járművet Magyarországon. A szállítmányban 40 millió dollár, 35 millió euró és 9 kilogramm arany volt – összesen mintegy 27 milliárd forint értékben. A konvojjal hét ukrán állampolgár utazott, köztük egy korábbi titkosszolgálati tábornok. Őket kihallgatás után kiutasították az országból, és pénzmosás gyanújával indult nyomozás.

A Tisza-kormány és a hozzá közel álló propagandamédiumok azt kezdték kommunikálni, hogy a szállítmány a Tisza Párt finanszírozásához is köze lehet – ám ezekre a vádakra soha nem mutattak be bizonyítékot. Március 10-én rendelet is született, amely szerint „a helyszínen nem volt tisztázható az ukrán pénzszállító autókban lefoglalt vagyon jogcíme”. A mostani visszavonás mintha ezt a bizonytalanságot erősítené meg.

Az Alkotmányvédelmi Hivatal szerepe

Az Alkotmányvédelmi Hivatal (AH) az elfogáskor tett javaslatot – amely a kiutasítás alapjául szolgált – a továbbiakban nem tartja fenn. Ez azt jelenti, hogy az AH megváltoztatta az álláspontját. A kérdés az: vajon miért? Az AH általában nem hozza nyilvánosságra az ilyen döntések részletes indokait, így csak találgatni lehet. Lehet, hogy az ukrán féllel folytatott tárgyalások során született megállapodás áll a háttérben? Vagy esetleg a nemzetközi nyomás hatására változott meg a hivatal álláspontja?

A Tisza-kormány alatt a magyar külpolitika egyértelműen Ukrajna-párti irányt vett. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök szerdai bejelentése szerint „civilizált lépésnek” nevezte a szállítmány visszaszolgáltatását, és köszönetet mondott a magyar félnek a konstruktív hozzáállásért. Ez a baráti gesztus azonban aggasztó lehet azok számára, akik a magyar nemzeti érdekek elsődlegességét vallják. Vajon a magyar hatóságok független döntést hoztak, vagy a politikai nyomásnak engedtek?

A közigazgatási perek folytatódnak

A kiutasító döntéseket a Fővárosi Törvényszék előtt megtámadták, a közigazgatási perek folyamatban vannak. Ez azt jelenti, hogy a jogi eljárás még nem zárult le – a visszavonás ellenére a bíróság dönthet úgy is, hogy a kiutasítás jogszerű volt. Az ügyvédi iroda szerint azonban a hatóság indokolása alapján a kiutasítás jogalapja megszűnt, így a perek tárgytalanná válhatnak.

A magyar nemzeti érdek szempontjából azonban aggasztó, hogy a hatóságok ilyen gyorsan meghátrálnak, amikor a nemzetközi nyomás erősödik. A konvojt szállító osztrák Raiffeisen és az ukrán Oschadbank szerint semmi szokatlan nem volt a szállítmányban – a mostani döntés mintha ezt igazolná. De vajon ki ellenőrzi, hogy a magyar hatóságok eljárása valóban független volt-e?

Következtetések

A mostani visszavonás újabb kérdéseket vet fel a Tisza-kormány külpolitikai irányvonalával kapcsolatban. A magyar nemzeti érdek szempontjából fontos lenne, hogy a hatóságok eljárása független és következetes legyen – nem pedig a politikai nyomásnak engedő. Az ukrán pénzszállítók ügye még korántsem zárult le: a közigazgatási perek folytatódnak, és az ügyészség nyomozása is folyamatban van. A magyar közvélemény számára azonban egyre világosabb, hogy a Tisza-kormány alatt a magyar szuverenitás és a nemzeti érdekek védelme háttérbe szorulhat a nemzetközi elvárásokkal szemben.