A felfüggesztés háttere
Szombat délután a debreceni Csokonai Nemzeti Színház igazgatója, Vadász Dániel a színház honlapján tett közzé egy közleményt, amelyben bejelentette: felfüggeszti Eszenyi Enikő jövő évadra meghirdetett Primadonnák című rendezését. Az igazgató indoklása szerint az elmúlt napokban a színházi szakma képviselőitől a közösségi médiában megjelent nyilatkozatok, valamint több társulati taggal történt egyeztetés után arra a következtetésre jutott, hogy a tervezett együttműködés több kollégájukban „bizonytalanságot és rossz érzéseket okozhat”. A produkció további sorsáról június 30-ig hoz végleges döntést.
Vadász Dániel közleményében hangsúlyozta: „A Csokonai Nemzeti Színház vezetősége elkötelezett a biztonságos, egymás méltóságát maradéktalanul tiszteletben tartó, a bántalmazástól, elfogadhatatlan viselkedéstől mentes, támogató munkakörnyezet biztosítása mellett. Intézményünk etikai kódexe és alapelvei minden munkatársunkra és alkotónkra egyformán és kötelező jelleggel érvényesek, melyeknek alapja az emberi méltóság mindenkori tiszteletben tartása.”
Az igazgató felidézte, hogy Eszenyi Enikő korábbi vezetői munkájával kapcsolatban a „nyilvánosságban és a szakmán belül is súlyos aggályok merültek fel, a munkahelyi bántalmazások kapcsán vizsgálat folyt”. Ugyanakkor elismerte, hogy a rendező felkérésekor a szakmai gyakorlatra hagyatkozott: Eszenyi Enikő az utóbbi években rendezett Szolnokon, Kecskeméten, Kolozsváron, a Prágai Nemzeti Színházban és a Szlovák Nemzeti Színházban is. „A helyzetet úgy értelmeztem, hogy a szakmai közösség, valamint a szélesebb közvélemény elfogadta a rendező művészi közreműködéseit. Ez a feltételezésem hibás volt, hiszen ma ebben érezhetően nincs nyugalom a színházi világban és a közéletben” – írta Vadász Dániel.
A döntés menete
A döntés előtt az igazgató szakember bevonásával kikéri a társulat véleményét, és azonnal szakmai és etikai állásfoglalást kér a Magyar Színházi Társaságtól, a Magyar Teátrumi Társaságtól és a Biztonságos Terek Alapítványtól. „Amennyiben a kérdésben június 30-ig nem születik megnyugtató megoldás, a Primadonnák című produkciót kiveszem a 2026/27-es évad műsortervéből” – tette hozzá.
Vadász Dániel kiemelte: egyetért azzal, hogy „a teljes nyugalmat csak a tiszta, őszinte kommunikáció, a szembenézés, a bántalmazó viselkedéstől történő teljes elhatárolódás és a bocsánatkérés hozhatja meg”. Ez a mondat jól mutatja, hogy az igazgató nem zárkózik el a megbocsátástól, de feltételeket szab: a szembenézést és a bocsánatkérést.
A múlt árnyai
Eszenyi Enikő ügye 2020-ban robbant ki, amikor a Vígszínház akkori igazgatóját mintegy félszáz kollégája vádolta meg verbális abúzussal és elfogadhatatlan stílussal. A vádak között szerepelt a „verbális erőszak” és az „agresszív vezetői kommunikáció” is. Eszenyi végül visszavonta a következő igazgatói ciklusra beadott pályázatát, és azóta főként vidéki és külföldi színházakban dolgozik. A mostani debreceni eset ismét a színházi etika és a megbocsátás kérdését veti fel: hol a határ a szakmai rehabilitáció és a múltbeli sérelmek között?
A színházi szakma megosztott a kérdésben. Egyesek szerint Eszenyi Enikőnek joga van a visszatéréshez, hiszen több színház is lehetőséget adott neki az elmúlt években. Mások úgy vélik, hogy a múltbeli bántalmazások miatt nem lehet csak úgy továbblépni. Verebes István rendező például úgy fogalmazott: „Úgy látszik, nem tanul.”
A konzervatív értékrend szemszögéből
A Vonalban szerkesztősége úgy látja: a debreceni eset rávilágít arra, hogy a színházi világban is szükség van a tiszta, őszinte kommunikációra és a felelősségvállalásra. A konzervatív értékrend alapján a megbocsátás fontos erény, de nem lehet automatikus: feltétele a szembenézés és a bocsánatkérés. Vadász Dániel igazgató lépése ebben a tekintetben példaértékű: nem zárkózott el a rendező felkérésétől, de amikor kiderült, hogy a társulatban bizonytalanságot kelt, meghallgatta a kollégákat és felfüggesztette a produkciót.
A kérdés azonban továbbra is nyitott: vajon a magyar színházi élet képes-e a megbocsátásra és a valódi megújulásra, vagy továbbra is a múlt sérelmei határozzák meg a jövőt? A választ június 30-ig kell megadni Debrecenben – és talán az egész magyar színházi világban.