A botrány, ami nem múlt el
2020 tavaszán a magyar színházi világot megrázta a hír: a Vígszínház akkori igazgatója, Eszenyi Enikő ellen a társulat több tagja hatalmi visszaéléssel, verbális agresszióval és megaláztatással vádolta meg. Az ügy nyomán a Fővárosi Önkormányzat felügyelőbizottsági vizsgálatot indított, amely során 71 bejelentést dolgoztak fel. A vizsgálatot őszre lezárták, az eredményeket azonban soha nem hozták nyilvánosságra. Rudolf Péter, aki a Vígszínház új igazgatójaként megkapta a jelentést, kitiltotta Eszenyit a próbákról, de a részletek homályban maradtak.
Most, hat évvel később, Lengyel Tamás színész – aki 2017-ben távozott a Vígszínházból, miután többször is konfrontálódott az igazgatóval – a Bóta Gábor műsorában, majd Facebookon is éles kritikát fogalmazott meg. „A főváros pontosan úgy viselkedett velünk, mint a NER bárkivel, aki kritikát fogalmazott meg. Az Eszenyi-ügyben a főváros és a Fidesz között nincs különbség” – írta.
A megsemmisített anyagok rejtélye
Lengyel szerint a főváros azt állítja, megsemmisítette a vizsgálóbizottság anyagát, a kiadott iratokból pedig személyiségi jogokra hivatkozva kisatírozták a levont következtetéseket. „Vagyis teljesen feleslegesen ment el 70 ember a meghallgatásokra, és vállalta a kockázatot, mert a történteknek végül nem lett következménye” – fogalmazott.
A színész szerint ez nem a megtisztulást szolgálja, hanem a félelmet erősíti. „Elfojtja a kritikus gondolkodást, és azt az érzést mélyíti el, hogy semmit nem tehetsz a rendszer vagy akár a saját környezeted megváltoztatásáért. Miközben április 12. éppen azt mutatta meg, hogy igenis van beleszólásunk a körülményeink alakulásába” – tette hozzá, utalva a Tisza Párt választási győzelmére.
A tiszás ígéret
Lengyel elmondta: egy tiszás képviselő – aki nem Nagy Ervin – megkereste, és megígérte, hogy utánajár az ügynek. „Azt mondta, megszerzi az anyagot, és tájékoztatni fog mindenkit arról, milyen megállapításokra jutott a bizottság. Ha pedig az iratokat tényleg megsemmisítették, akkor feljelentést tesz ismeretlen tettes ellen, hogy kiderüljön, ki tüntette el jogtalanul” – írta.
A kérdés azonban továbbra is nyitott: vajon a Tisza-kormány valóban elszámoltatást hoz, vagy csak újabb ígéreteket? Az elmúlt hetekben a kegyelmi akták körüli huzavona, a közmédiás vallomások és a kormányzati átadás-átvétel feszültségei mind azt mutatják, hogy a változás lassú és akadozó. Az Eszenyi-ügy pedig újabb példája annak, hogy a hatalom – legyen az fővárosi vagy kormánypárti – hajlamos eltussolni a kényes ügyeket.
Debreceni fordulat
Ezzel párhuzamosan a debreceni Csokonai Nemzeti Színház igazgatója, Vadász Dániel felfüggesztette Eszenyi Enikő tervezett rendezését, a Primadonnák című produkciót. Az indoklás szerint a munkatársakban bizonytalanságot és rossz érzéseket keltett a tervezett együttműködés. Vadász hangsúlyozta: „a teljes nyugalmat csak a tiszta, őszinte kommunikáció, a szembenézés, a bántalmazó viselkedéstől történő teljes elhatárolódás és a bocsánatkérés hozhatja meg”.
A produkció sorsáról június 30-ig döntenek. Vadász azt is közölte: szakember bevonásával kikéri a társulat véleményét, és azonnal szakmai és etikai állásfoglalást kér a Magyar Színházi Társaságtól, a Magyar Teátrumi Társaságtól és a Biztonságos Terek Alapítványtól.
A rendszer logikája
Az Eszenyi-ügy tanulsága, hogy a hatalmi visszaélések feltárása nem csupán politikai kérdés, hanem kulturális és erkölcsi is. A Vonalban úgy látja: a Tisza-kormánynak nem elég a választási győzelemre hivatkoznia – tettekkel kell bizonyítania, hogy valóban szakít a múlt rendszer gyakorlatával. Az átláthatóság, a felelősségre vonás és a valódi megtisztulás nem lehet pusztán kampányígéret.
Lengyel Tamás szavai keserűek, de pontosak: „Ez nem a megtisztulást szolgálja, hanem a félelmet erősíti.” A kérdés az, hogy a Tisza-kormány képes-e ezt a félelmet legyőzni, vagy az új rendszer is ugyanazokat a hibákat követi el, mint az előző.