Szerda délután a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezetének (MZTSZ) küldöttgyűlése nyílt levélben fordult Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszterhez. A levélben a szakszervezet a Magyar Állami Operaház főigazgatójának, Ókovács Szilveszternek az azonnali hatályú felfüggesztését és az intézmény tevékenységének teljes körű vizsgálatát követeli. A dokumentumot a szakszervezet 2026. május 20-i küldöttgyűlése fogadta el.
A vádak: személyes indíttatású elbocsátások és a szakmai kontroll felszámolása
A szakszervezet szerint az Operaházban hosszú évek óta személyes indíttatású, minden szakmaiságot nélkülöző elbocsátások zajlanak Ókovács Szilveszter „kifejezett személyes döntései alapján”. A levél szerint a főigazgató megszüntette valamennyi magánénekes, karmester, rendező és korrepetitor munkaviszonyban történő foglalkoztatását, ezeket az intézkedéseket gazdasági célszerűségre hivatkozva hozta meg. A szakszervezet szerint Magyarországon az Operaház jelentette ezen előadóművészeti tevékenységek képviselőinek gyakorlatilag egyetlen tényleges foglalkoztatási helyszínét.
A levél szerint a főigazgató „megszüntette a főrendező és más vezető előadóművészeti ágak munkaügyi pozícióit, felszámolva saját szakmai munkájának minden belső és külső kontrollját”, ezzel „megteremtette az intézmény szakmai döntéseinek szubjektív alapját”. A szakszervezet szerint a főigazgató semmilyen együttműködést nem alakított ki a magyar zene- és táncművészet egyetemeivel, sőt foglalkoztatáspolitikájában az ott végzők rendszeresen hátrányt szenvedtek.
A munkáltatói magatartás és az elvesztett perek
A levél súlyos vádakat fogalmaz meg a főigazgató munkáltatói magatartásával kapcsolatban is. A szakszervezet szerint Ókovács „közel félszáz esetben az elbocsátás eszközét használta azokkal szemben, akik bármilyen véleményt mertek kifejezni”, és „munkáltatói erőfölényével visszaélve igyekezett elüldözni azokat a művészeket, munkavállalókat, akik szakszervezeti tisztségviselőként képviselték a tagság érdekeit”.
A szakszervezet szerint a főigazgató „gyakorlatilag az összes munkaügyi pert elvesztette”, intézkedései mégis helyrehozhatatlan károkat okoztak az előadóművészek pályafutásában, különösen az egyébként is rövid időig tartó balettművészi pályán tevékenykedők szakmai karrierjében. A „perek elvesztése a főigazgatót nem rendítették meg, sőt inkább jól ismert magatartását erősítették”. A szakszervezet szerint a magyar költségvetés, az adófizetők pénze számolatlanul állt rendelkezésére, így néhány százmillió forintos perveszteség a főigazgató helyzetét meg sem érintette.
Ókovács válasza: szemenszedett hazugságok és a sikeresség hangsúlyozása
Ókovács Szilveszter határozott hangvételű válaszlevélben reagált a vádakra. A főigazgató visszautasította a távozását követelő nyílt levelet, és jelezte: sem szándékában nem áll lemondani, sem bírósági úton pereskedni a szakszervezettel. „Remélem, a felfüggesztést egyenesen a lámpaoszlopra értik” – fogalmazott Ókovács. A főigazgató szerint a szakszervezet vádjai vagy „szemenszedett hazugságok”, vagy a jelenlegi opera- és balettvilág ismeretének teljes hiányáról tanúskodnak.
Ókovács szerint nem kérték ki a véleményét, és „ítéletként fogalmazták át a hetven-pluszos, az OPERA ügyeivel már nagyon rég csak távoli és hézagos kapcsolatot tartó, műtétből lábadozó szakszervezeti vezető szavait”. A főigazgató a vádakra az intézmény elmúlt 15 évének mutatóival válaszolt. Szerinte az Operaház „Európa egyik legsikeresebb operaháza” lett, amely az operaprodukciók mellett megduplázta a balettelőadások számát, meghatszorozta a saját bevételeit, megsokszorozta az intézményi vagyont, és összesen mintegy hétmillió jegyet adott el 30 országban.
A Tisza-kormány első kultúrpolitikai próbája
A vita a Tisza-kormány kultúrpolitikájának egyik első komoly próbája lehet. Tarr Zoltán miniszternek kell döntenie arról, hogy elrendeli-e a vizsgálatot, vagy a főigazgató mellett áll ki. A szakszervezet szerint az elmúlt másfél évtized alatt kialakult „alkotóidegen atmoszféra” mára az Operaházat a főigazgató és vezetőtársai egyéni karrierjének eszközévé tette, aláásva a dalszínház európai szinten is elismert egyedi nemzeti arculatát és művészi hírnevét.
Ókovács Szilveszter jelezte, hogy a fenntartó minisztérium felé fordul: „Tarr Zoltán miniszter urat húszoldalas összefoglalóval várjuk”, amellyel az intézmény elmúlt másfél évtizedes munkáját és az elért sikereket kívánja bemutatni a tárcavezetőnek. A főigazgató közölte: „nincs tervben sem érvényes vezetői szerződéseink elhagyása, sem az MZTSZ viszontfelfüggesztésének kérése bármely bíróságon”.
A kérdés most az: vajon Tarr Zoltán miniszter meghallgatja-e a szakszervezet hangját, vagy a főigazgató sikereit tartja mérvadónak? A döntés nemcsak az Operaház jövőjét, hanem a Tisza-kormány kultúrpolitikai irányvonalát is meghatározhatja.