„Szolgálat egy szabad Magyarországért: Bemutatom a Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért Felelős Minisztériumot” – ezzel a címmel tette közzé Facebook-oldalán Tarr Zoltán, a Tisza Párt alelnöke és leendő minisztere az új, integrált tárca alapelveit. A poszt szerint a minisztérium nem „elefántcsonttorony” lesz, hanem nyitott ajtókkal, a szakma és a közösségek bevonásával fog működni. „Véget vetünk annak a korszaknak, ahol az állami támogatás mércéje a politikai lojalitás volt” – írta a miniszterjelölt.
A szavak szépek, de a múlt sebei mélyek
Tarr Zoltán határozottan állítja, hogy az állam feladata nem az „ízlésdiktatúra”, hanem a zavartalan alkotómunka feltételeinek megteremtése. A színház-, tánc- és zeneművészet terén kiszámítható finanszírozást és teljes szakmai függetlenséget ígér a kőszínházaktól a független társulatokig. A magyar film „felszabadítását” is meghirdette: megszüntetik a filmgyártást fojtogató politikai és ideológiai befolyást, és újra a szakmaiság, a tehetség és a nemzetközi versenyképesség lesz a döntő.
A képzőművészet támogatásánál az ipari és politikai jellegű beleszólás helyett a szabad alkotás feltételeit ígéri, a könyvkiadásban pedig teljesen leszámolnának az alkotók ideológiai alapú megkülönböztetésével. A műemlékvédelmet visszaadnák a szakmának, hogy megakadályozzák az „átláthatatlan ingatlanmutyikat”.
Egyházak és civilek: új alapokon?
Az egyházakkal és felekezetekkel kapcsolatban Tarr Zoltán egy markáns mondatot fogalmazott meg: „szétválasztjuk a trónt és az oltárt”. Hozzátette: a kapcsolat alapja a tisztelet és a politikai nyomástól mentes autonómia lesz. A meglévő megállapodások keretein belül támogatnák a hitéleti, oktatási és szociális munkát, de „soha többé nem várjuk el cserébe a politikai propagandát”.
A civil szervezeteket a társadalom immunrendszereként határozta meg, és partnerként tekint rájuk. „Kíváncsiak leszünk a véleményükre és segíteni fogjuk javaslataik becsatornázását” – írta. A határon túli és diaszpórában élő magyarság kapcsán pedig azt hangsúlyozta, hogy a magyarságpolitika többé nem „szavazatvásárlás” lesz, hanem valódi, élő kulturális és emberi hálózatépítés.
Kérdések és kételyek
A szavak kétségkívül szépek, és sokak számára üdítő változást ígérnek a korábbi évek gyakorlatához képest. A kérdés azonban az: vajon a Tisza-kormány valóban képes lesz-e a teljes szakmai függetlenség garantálására, vagy csupán a politikai lojalitás egy új, másfajta formáját építi ki? Az elmúlt években a magyar kultúra és a civil szféra súlyos sebeket kapott – ezek begyógyításához nem elég a szép ígéret, hanem konkrét, átlátható és következetes lépésekre van szükség.
Tarr Zoltán posztja mindenesetre egyértelmű irányt mutat: a Tisza-kormány a korábbi gyakorlattal való szakítást és a szakmai szempontok előtérbe helyezését ígéri. A magyar kultúra és társadalom számára ez akár egy új kezdet is lehet – ha a szavakat tettek követik.