Pénteken a Magyar Közlönyben megjelent kormányhatározat értelmében Magyar Péter (Tisza Párt elnöke, miniszterelnök) kabinetje visszavonta Magyarország kilépési szándékát a Nemzetközi Büntetőbíróságból (ICC). A döntés gyökeres fordulat az előző, Orbán Viktor (Fidesz-KDNP, volt miniszterelnök) vezette kormány politikájához képest, amely tavaly tavasszal kezdeményezte a kilépést, miután az ICC elfogatóparancsot adott ki Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök ellen.
A határozat tartalma
A 1165/2026. (V. 22.) számú kormányhatározat szövege szerint a kormány „megerősíti Magyarország elkötelezettségét a nemzetközi jogrend erősítése, a multilaterális intézmények működőképességének fenntartása és a nemzetközi büntető igazságszolgáltatás támogatása mellett, és visszavonja a Nemzetközi Büntetőbíróságból történő kilépésre irányuló döntést”. A határozat elrendeli a kilépésről szóló 2025. évi XXX. törvény hatályon kívül helyezésére irányuló törvényjavaslat előkészítését és benyújtását az Országgyűléshez. Emellett a kormány felhívja a külügyminisztert, tegye meg a szükséges jognyilatkozatokat a kilépési szándék visszavonásához.
A Netanjahu-paradoxon
A döntés különös fénytörésbe kerül, ha figyelembe vesszük Magyar Péter korábbi nyilatkozatait. A miniszterelnök maga hívta meg Benjamin Netanjahut Magyarországra, ugyanakkor kijelentette: „Azt gondolom, hogy nem árultam semmiben zsákbamacskát, ha valaki tagja a Nemzetközi Büntetőbíróságnak, és olyan ember lép hazánk területére, aki körözés alatt áll, akkor őt őrizetbe kell venni.” Arra a kérdésre, hogy ezt Netanjahuval is közölte-e, Magyar Péter így válaszolt: „nem kell nekem mindent elmondani telefonon, feltételezem minden állam- és kormányfőről, hogy tisztában van ezekkel a jogszabályokkal.” Ez a kijelentés komoly diplomáciai feszültséget szülhet Izraellel, hiszen a gyakorlatban azt jelenti, hogy Magyarország köteles lenne letartóztatni a saját vendégét.
A szuverenitás ára
A döntés hátterében a Tisza-kormány Brüsszel-párti külpolitikai irányvonala áll. Az előző kormány az ICC-t részrehajló működése miatt bírálta – számos jogtudós és gyakorló állami vezető is megfogalmazta ezt a kritikát –, és a kilépést a nemzeti érdek védelmében hozta meg. A mostani visszavonás ezzel szemben a multilaterális intézmények feltétlen támogatását helyezi előtérbe, ami a konzervatív értékrend szerint a magyar szuverenitás feladásával egyenlő. A kritikusok szerint a Tisza-kormány ezzel a lépéssel is azt bizonyítja, hogy kész alávetni magát a brüsszeli és globális elvárásoknak, még akkor is, ha az a nemzeti érdekekkel ellentétes.
Történelmi párhuzamok és tanulságok
A döntés emlékeztet a rendszerváltás utáni időszak azon lépéseire, amikor Magyarország – a Nyugathoz való felzárkózás jegyében – számos nemzetközi szerződést írt alá anélkül, hogy kellően mérlegelte volna a hosszú távú következményeket. A konzervatív értékrend szerint a nemzeti érdek elsőbbséget élvez a nemzetközi elvárásokkal szemben, és egy szuverén országnak joga van eldönteni, mely nemzetközi szervezeteknek kíván tagja lenni. Az ICC-vel kapcsolatban számos jogi és politikai aggály merült fel, amelyeket az előző kormány komolyan vett. A mostani visszavonás ezeket az aggályokat egyszerűen félresöpri.
Következmények
A döntés várhatóan tovább mélyíti a politikai megosztottságot Magyarországon. Míg a Tisza-kormány a nemzetközi jogrend iránti elkötelezettségként állítja be a lépést, addig a konzervatív oldal a szuverenitás feladásának újabb bizonyítékaként tekint rá. A kérdés most az, hogy a magyar Országgyűlés milyen gyorsan hagyja jóvá a kilépési törvény hatályon kívül helyezését, és hogy a döntés milyen hatással lesz Magyarország nemzetközi megítélésére és diplomáciai kapcsolataira.