A háború után is itt maradnak
Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) friss jelentése szerint az ukrán menekültek jelentős része a háború befejezése után sem tér haza. Még egy ukrán győzelem esetén is mintegy 1,67 millió ember maradhat külföldön – a legtöbben Németországban és Lengyelországban. Magyarországon jelenleg több mint 61 ezer ukrán állampolgár tartózkodik, közülük 47 ezren ideiglenes védelmet kaptak.
A „törékeny béke” forgatókönyve szerint a harcok ugyan véget érnek, de Oroszország megtartja az elfoglalt területek feletti ellenőrzést, miközben az Európai Unióban biztosított ideiglenes védelem 2027 márciusában lejár. Az UNHCR becslése alapján ebben az esetben mintegy 2,9 millió ukrán maradna Európában, ami a jelenlegi menekültek 56 százaléka.
Ukrajna munkaerőhiánya
A probléma azért is égető, mert Ukrajna gazdasági minisztere, Olekszij Szoboljev a napokban közölte: az országnak a következő évtizedben 4,5 millió munkavállalóra lenne szüksége a GDP 7 százalékos növekedéséhez. A miniszter szerint a hazatéréshez pénzre, lakhatásra, iskoláztatásra és egészségügyi ellátásra van szükségük – de a felmérések szerint sokan már beilleszkedtek az európai életbe.
„Ide tartoznak a fiatalok és az idősebb, 50 év feletti emberek is. Részben a katonai mentességek kapcsán beszélhetünk a körözött személyekről és az engedély nélküli egységelhagyókról is. Az ő bevonásuk tehát az elsődleges célunk” – mondta Szoboljev.
A Tisza-kormány kihívása
A Tisza-kormány előtt nagy a felelősség: miközben Brüsszel a migrációs paktumot erőlteti, a magyar családok és a nemzeti érdek védelme megköveteli a körültekintő, értékalapú döntéseket. Az UNHCR figyelmeztetett: az ideiglenes védelem 2027-es hirtelen megszüntetése káoszt okozhat, ezért hosszú távú megoldásokra van szükség. A kérdés: a Tisza-kormány képes lesz-e megvédeni a magyar érdekeket, vagy Brüsszel nyomására enged?
Gönczi Róbert, a Migrációkutató Intézet elemzője szerint az ukránok esetében a munkaerő, az iskolák és az integráció kérdése lehet a következő évek egyik legnagyobb kihívása. A kormányváltás inkább a kommunikációban, az integrációs politikák hangsúlyában és az adminisztratív hozzáállásban hozhat változást. Elképzelhető például nyitottabb retorika, nagyobb hangsúly az oktatási és szociális integráción, illetve az EU-s együttműködésen.
Mit hozhat a jövő?
Az ENSZ szerint sok ukrán már beilleszkedett az európai életbe: a gyerekek helyi iskolákba járnak, a családtagok dolgoznak, és sokan nem látják a gyors hazatérés feltételeit. Marina Tverdostup, a Bécsi Nemzetközi Gazdasági Tanulmányok Intézetének (wiiw) kutatója is kiemelte, hogy az Eurostat-alapú elemzések azt mutatják, hogy a munkaképes korú ukránok körében a foglalkoztatási ráta lényegesen magasabb, mint az elmúlt években az EU-ba érkezett más menekültcsoportok körében.
Az UNHCR jelentése azonban arra is kitér, hogy az Európában dolgozó ukránok közel 60 százaléka nem a végzettségének megfelelő munkát végez, ráadásul átlagosan mintegy 40 százalékkal alacsonyabb jövedelmet kap, mint a helyi lakosok. A szervezet ezért azt javasolja, hogy az uniós országok hosszú távú megoldásokat dolgozzanak ki az ukránok tartózkodásának rendezésére, például egyszerűsített tartózkodási engedélyekkel és új védelmi formákkal.
A Tisza-kormány előtt tehát nemcsak a magyar gazdaság és a családok védelme, hanem a nemzeti szuverenitás megőrzése is a tét. A kérdés: vajon sikerül-e megtalálni az egyensúlyt a humanitárius kötelezettségek és a magyar érdekek között?