Ígéret és valóság
Magyar Péter (Tisza Párt elnöke, miniszterelnök) a kampány során többször is hangoztatta, hogy kormányra kerülése után minden sajtóorgánum egyenlő bánásmódban részesül. „Szeretném biztosítani a sajtót és a civileket, hogy a Tisza mellettük áll” – mondta egy felvételen. A gyakorlat azonban mást mutat.
A Magyar Nemzet beszámolója szerint a Tisza Párt továbbra is csak akkor válaszol kérdésekre, ha úgy tartja kedvük. A lap kérdéseket küldött a pártnak arról, hogy Magyar Péter a miniszterelnökké választása előtt hányszor járt a karmelita kolostorban, és hogy akkor is zavarta-e a luxus, ahogyan azt most emlegeti. Választ nem kaptak – pedig Magyar Péter híres arról, hogy Facebook-posztok alatt percekkel a megjelenésük után már kommentel.
Fizikai inzultus és fenyegetés
Az ügy súlyosabb oldala, hogy nem csupán a válaszok maradnak el, hanem az újságírók fizikai bántalmazása is előfordult. Kötcsén Ruszin-Szendi Romuluszt (volt vezérkari főnök) a Mandiner riportere, Móna Márk a Tisza Párt kiszivárgott adótervezetéről szerette volna kérdezni, ám a korábbi vezérkari főnök válaszadás helyett többször is meglökte az újságírót. Az ügyben nyomozás indult.
Magyar Péter korábban is többször tett sértő megjegyzéseket újságírókra. Kiskőrösön oroszul fenyegette a Hír TV riporterét a színpadról, Zalaegerszegen a megafonos Nyerges Csengét propagandistázta le, azt üvöltve a mikrofonba, hogy a hölgy ötmillió forintot keres. „Tapsoljuk meg a bátor propagandistát!” – kiáltotta, majd drónnal követték a nőt. Egy kiszivárgott hangfelvételen arról beszélt, a Dunába lökné a Hír TV munkatársait.
Rendszerszintű probléma
A sajtószabadság ígérete így lassan a kampányígéretek hosszú listájára kerül. A Tisza-kormány kommunikációs gyakorlata aggasztó párhuzamokat mutat a korábbi kormányokéval – csak éppen más irányból. A kérdés az: meddig tűri ezt a magyar sajtó és a közvélemény?
A helyzetet súlyosbítja, hogy a Tisza Párt a kampányban éppen a sajtószabadság hiányát kérte számon a Fidesz-kormányon. Most, hogy hatalomra kerültek, úgy tűnik, ők is hasonló módszereket alkalmaznak. A különbség csupán annyi, hogy míg a Fidesz esetében a közmédia volt a propaganda eszköze, addig a Tisza Párt a kényelmetlen kérdések elől való elzárkózással és az újságírók fizikai inzultálásával éri el ugyanazt a célt.
Következmények
A sajtószabadság ígérete így lassan a kampányígéretek hosszú listájára kerül. A Tisza-kormány kommunikációs gyakorlata aggasztó párhuzamokat mutat a korábbi kormányokéval – csak éppen más irányból. A kérdés az: meddig tűri ezt a magyar sajtó és a közvélemény?