A Spar-nyilatkozat és a per előzményei

Az ügy gyökere 2024 márciusáig nyúlik vissza. A 24.hu ekkor közölt egy cikket „A Spar elkezdte kimenteni vagyonát Magyarországról” címmel. Az írás szemlézte Hans Reisch, a Spar Austria vezérigazgatójának egy osztrák szaklapban megjelent nyilatkozatát, amelyben Reisch azt állította: Orbán Viktor arra kérte a vállalatot, hogy egyik rokona befektethessen a Spar magyar leányvállalatába. A cikk szerint a Spar vezetője úgy fogalmazott, hogy Orbán különadókkal és árbefagyasztással „zaklatja” a nagy élelmiszerláncokat, amire a Spar úgy reagált, hogy feljelentést tett az Európai Bizottságnál, másrészt átszervezte a magyarországi működését, hogy így védjék a céget „Orbán karmaitól”.

Orbán Viktor magánszemélyként helyreigazítást kért a 24.hu-tól, arra hivatkozva, hogy az állítás valótlan. Miután a portál nem tett eleget a kérésnek, a volt miniszterelnök pert indított a Fővárosi Törvényszéken. A 24.hu első fokon megnyerte a pert, a bíróság szerint a cikk a közügyek és a kormány gazdaságpolitikájának megvitatása körébe tartozott, ráadásul a lap csak idézte, nem kommentálta a nyilatkozatot. Ezt az ítéletet azonban a Fővárosi Ítélőtábla hatályon kívül helyezte eljárási hiba miatt, így a per elölről kezdődött.

Az EU Bíróságának döntése

A megismételt eljárás során a Fővárosi Törvényszék előzetes döntéshozatali eljárás keretében az Európai Unió Bíróságához (EUB) fordult. A magyar bíróság arra keresett választ, hogy alkalmazható-e a tömegtájékoztatás szabadságáról szóló uniós rendelet (EMFA) 2024. november 8-ától hatályos 3. cikke egy olyan ügyben, ahol a vitatott cikket a rendelet hatálybalépése előtt publikálták. Emellett azt is vizsgálta, hogy összeegyeztethető-e az uniós joggal az a magyar szabályozás, amely a sajtószervre hárítja az átvett médiatartalomban szereplő tények bizonyításának terhét.

Az EUB csütörtöki ítéletében egyértelművé tette: az uniós rendelet nem alkalmazható visszamenőleg. A testület szerint az új jogszabályok alapvetően csak a hatálybalépésük után keletkezett jogi helyzetekre vonatkoznak. Mivel a 24.hu cikke hónapokkal a rendelet alkalmazhatóságának kezdete előtt jelent meg, az ügyre nem lehet alkalmazni az új szabályozást. A luxembourgi testület azt is hangsúlyozta, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartájának véleménynyilvánítási és tájékozódási szabadságot garantáló 11. cikke sem alkalmazható automatikusan az ügyben, mivel a Charta rendelkezései csak akkor kötik a tagállamokat, amikor azok uniós jogot hajtanak végre.

Következmények és nyitott kérdések

Az EUB ítélete inkább eljárásjogi és hatásköri döntés volt, nem pedig állásfoglalás arról, hogy a 24.hu vagy Orbán Viktor állítása megalapozottabb-e. A per valódi, tartalmi kérdései nyitva maradtak. A magyar bíróságnak kell eldöntenie például azt, hogy egy magyar sajtótermék felelős-e egy másik EU-tagállami lapból átvett állításért, elég-e a „hű idézés”, vagy ilyenkor is bizonyítani kell az állítás valóságát, illetve hol van a határ a sajtószabadság és a személyiségi jogok védelme között.

Az ügy hátteréhez tartozik, hogy az Orbán-kormány és a Spar közötti viszony nem volt felhőtlen, elsősorban az elmúlt években több, kifejezetten a kiskereskedelmi szektort érintő intézkedés miatt: ilyenek voltak a különadók, az árstopok és különféle kötelező akciózási szabályok. Ezek az intézkedések a külföldi tulajdonú láncokat – köztük a Spart – közvetlenül érintették, és több alkalommal is kritikát váltottak ki a vállalat részéről.

Orbán Viktor számos más lapot is beperelt a Spar-ügy kapcsán, többek között a 444.hu-t, a Klubrádiót, a Hírklikket, az Index.hu-t és az Economx-ot. A Kúria időközben számára kedvező módon megsemmisítette az első- és másodfokú bíróság ítéletét a Pécsi Stop elleni per felülvizsgálati tárgyalásán. A mostani EUB-döntés után a magyar bíróság az uniós rendelet és a Charta nélkül, tisztán a magyar jog alapján folytatja le a 24.hu elleni pert.

A sajtószabadság és a személyiségi jogok határai

A per egyik legfontosabb kérdése, hogy hol húzódik a határ a sajtószabadság és a személyiségi jogok védelme között. A 24.hu álláspontja szerint a cikk a közügyek és a kormány gazdaságpolitikájának megvitatása körébe tartozott, ráadásul a lap csak idézte, nem kommentálta a nyilatkozatot. Orbán Viktor ezzel szemben azt állítja, hogy az állítás valótlan, és a lapnak bizonyítania kellene annak valóságtartalmát.

A magyar szabályozás szerint a sajtószervre hárul az átvett médiatartalomban szereplő tények bizonyításának terhe. Az EUB mostani döntése nem érintette ezt a kérdést, így a magyar bíróságnak kell majd állást foglalnia abban, hogy ez a szabályozás összeegyeztethető-e a sajtószabadság elvével.

Összegzés

Az EUB döntése eljárásjogi szempontból egyértelművé tette, hogy a magyar jog az irányadó a perben. A tartalmi kérdések azonban továbbra is nyitottak, és a magyar bíróságnak kell majd döntenie a sajtószabadság és a személyiségi jogok közötti határvonalról. A per kimenetele fontos precedenst teremthet a hasonló ügyekben, és hatással lehet a magyar sajtószabadság gyakorlására is.