A Corvinus, a kísérleti nyúl

2019-ben a Budapesti Corvinus Egyetem lett az első magyar felsőoktatási intézmény, amelyet kivettek a közvetlen állami fenntartásból, és egy közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítvány (KEKVA) kezébe adtak. A Fidesz-kormány akkor azt ígérte: az új modell stratégiai szabadságot, nagyobb döntési autonómiát és versenyképesebb működést hoz az egyetemek számára. Hét évvel később a Corvinus oktatói – akik a legjobban ismerik a rendszer működését – másként látják.

„Rendszerváltás a Corvinuson” – ezzel a címmel tett közzé kiáltványt a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezetének Budapesti Corvinus Egyetemi Intézményi Szervezete. A dokumentumot eddig több mint 150 oktató írta alá, és az új Tisza-kormányhoz intézett követeléssorozatot tartalmaz.

A mérleg: több a kár, mint a haszon

Az oktatók nem tagadják, hogy a modellváltásnak voltak pozitív hozadékai is. „A bérek rendezése és az infrastruktúrafejlesztés részben teljesült, az oktatást-kutatást segítő technikai körülmények javultak” – ismerik el. Ám a mérleg szerintük így is egyértelműen negatív.

„A fenntartóváltás hátrányai egyértelműen meghaladták az előnyöket. Összességében a modellváltás átfogó hatását erősen negatívnak értékeljük” – fogalmaznak.

A legfájóbb pont az akadémiai autonómia elvesztése. „A beígért stratégiai szabadság és döntési autonómia az egyetemet illetően egyáltalán nem teljesült, az akadémiai szabadság és önrendelkezés súlyosan erodálódott” – írják. A kuratórium politikai-személyi befolyása – teszik hozzá – erősen érvényesült az egyetemet meghatározó döntésekben, stratégiai és esetenként működési kérdéseket érintő ügyekben is.

A hallgatói létszám radikálisan csökkent, ad hoc döntésekkel szűntek meg szakok az érintettek tájékoztatása nélkül, a vezetés megalapozatlan döntései pedig jelentős bevételkiesést okoztak. Az EU-s pályázatoktól – így az Erasmus és a Horizon programoktól – is elestek a modellváltó egyetemek, ami tovább rontotta a versenyképességet.

Mit követelnek?

A kiáltvány központi követelése a Szenátus teljes újjáválasztása. Az oktatók szerint a testület tagjainak döntő többségét a választott – oktatói, nem-oktatói és hallgatói – tagok alkossák. A jelenlegi vezetést arra kérik, hogy „ügyvezetőként működjön az új szenátus felállásáig: ne szülessenek stratégiai döntések, és ne kerüljön sor olyan visszafordíthatatlan lépésekre, mint szakok, tárgyak megszüntetése, dolgozók elbocsátása!”

A kiáltvány szerzői azt is javasolják az új kormánynak, hogy szervezze újra a magyar felsőoktatást, és szűnjenek meg „a magyar társadalom és az egyetem polgárai felé felelősséggel nem tartozó, el nem számoltatható, autokratikus működésű” közérdekű vagyonkezelő alapítványok.

A Tisza-kormány kihívása

A Corvinus oktatóinak tiltakozása újabb jele annak, hogy a modellváltás intézményi örökségével az új Tisza-kormánynak is szembe kell néznie. A kormányváltás után a felsőoktatás átalakítása az egyik legégetőbb kérdéssé vált. Az oktatók most azt várják, hogy az új hatalom valódi megújulást hozzon – nem pedig újabb politikai játszmák színterévé tegye az egyetemi autonómia ügyét.

A kérdés az: vajon a Tisza-kormány képes lesz-e olyan felsőoktatási modellt kialakítani, amely egyszerre biztosítja az intézmények szakmai önállóságát és a nemzeti érdekek érvényesülését? Vagy a Corvinus oktatóinak követelései ismét csak egy újabb politikai csatározás áldozataivá válnak?