A meghallgatás: történelmi lehetőség vagy illúzió?

Hétfőn a Digitalizációs és Technológiai Bizottság előtt hallgatták meg Tanács Zoltánt, a Tisza Párt miniszterelnök-jelöltjét a Tudományos és Technológiai Minisztérium élére. A háromgyerekes, református családapa és közgazdász bemutatkozó beszédében történelmi lehetőségként értékelte, hogy egy tárcában összpontosulhat a tudomány, a technológia és a kormányzati informatika. „Történelmi lehetőség, hogy egy tárcában összpontosulhat a tudomány, a technológia, a kormányzati informatika” – mondta.

Tanács Zoltán nem ismeretlen a közéletben: több mint 25 évig volt tanácsadó minisztériumoknál, hatóságoknál, oktatási intézményeknél és nagyvállalatoknál, míg két évvel ezelőtt – saját bevallása szerint – elege nem lett ebből a világból. 1999-ben az okosvárosokról és az önkormányzatokról írta szakdolgozatát, majd a Horváth nevű nemzetközi tanácsadó cégnél dolgozott, ahol 2009-ben partner, azaz tulajdonosi státuszú vezető lett. Innen ment el hosszabb szünetre, majd fél év után végül a távozás mellett döntött.

A leendő miniszter a LinkedInen és a Substacken is aktív volt, utóbbin futó hírlevelét úgy mutatta be, mint egy kifejezetten vezetőknek szóló hírlevelet, amely reményei szerint lehetővé teszi, hogy akik olvassák, ne csak túléljenek, hanem prosperáljanak is a mesterséges intelligencia korában. Azt is itt írta, hogy gyerekkora óta lenyűgözte őt a jövő és az innováció, rengeteget foglalkozik a technológiai fejlődéssel, a robotokkal és az MI-vel, de még nem döntötte el, hogy szerinte ezek megoldják majd a problémáinkat, vagy elpusztítják az emberiséget.

Az észt modell: csodaszer vagy kockázatos út?

Tanács Észtország mintájára építené a digitális államot, ahol az ügyintézés olyan egyszerű lenne, mint a Revolut, a Booking vagy a Bolt használata. Elismerte, hogy Magyarország a digitalizáció terén már a kilencedik helyen áll az EU-ban, de szerinte a sok egymástól elkülönített információs rendszer és az informatikai kompetenciák hiánya – amelyek szerinte „elfogytak a végeken” – akadályt jelentenek.

A leendő miniszter a kiberbiztonság megerősítését is ígérte, utalva a külügyminisztérium kibertámadásaira és a Kréta-rendszer adatszivárgására. „A kibervédelmi kérdést át kell gondolni, ami a minisztérium felelőssége lesz” – jelentette ki. Ugyanakkor kérdés, hogy a magáncégek világából vett példák – a Revolut, a Booking, a Bolt – mennyire egyeztethetők össze a közszolgálat biztonsági és etikai követelményeivel. A Revolut például nemrégiben maga is adatvédelmi botrányba keveredett, ami felveti: vajon egy ilyen modell valóban garancia a magyar családok adatainak védelmére?

Tanács szerint az elmúlt időszakban több milliárd forint ment fejlesztésre, de több mint 1000 milliárd úszott el a visszaélések miatt. Szerinte százmilliárdos összegeket lehetne spórolni hatékonyabb rendszerekkel. Ez a szám ugyan impozáns, de a konzervatív olvasó számára felveti a kérdést: vajon a hatékonyság hajszolása nem vezet-e az adatvédelem és a személyes szabadságjogok csorbulásához?

Tudománypolitika: ígéretek és realitások

Tanács a tudománypolitikáról is beszélt: elismerte, hogy Magyarország ezen a téren nem áll jól, és a ciklus végéig az uniós átlag 2 százalékára emelné a GDP-ráfordítást. Az alacsony kutatói átlagbéreken változtatni akar, és rendszeres párbeszédet ígért a tudományos világgal. „Olyan nem lehet, hogy a miniszterelnök nem látogat el 10 évig az MTA-ra” – fogalmazott.

A leendő miniszter a mesterséges intelligenciáról (MI) is beszélt: szerinte az MI több, mint a ChatGPT, és egy modern, digitális államnak felelősséggel kell hozzáállni az MI-hez, észszerűen szabályozni kell. Hatalmas lehetőségeket lát benne, de még messze van attól, hogy vállalati, állami környezetben biztonsággal támogassa a munkát.

Tanács techoptimistának tűnik: egy februári hírlevelében a „humanoid robotok hajnaláról” írt, és kijelentette, hogy a humanoid robotok újra fogják definiálni az emberi civilizációt. Ez a fajta technológiai lelkesedés ugyan üdítő, de a konzervatív olvasó számára felveti a kérdést: vajon a hagyományos emberi kapcsolatok és a közösségi értékek nem sérülnek-e egy ilyen jövőképpen?

A meghallgatás tanulságai: szép szavak, de mi a garancia?

A meghallgatás zárásaként Tanács Zoltán leszögezte: „Küldetésemnek tekintem, hogy minden állampolgár és vállalkozás korszerű, kényelmes, mobilbarát és biztonságos digitális szolgáltatásokat tudjon használni, az állami adatvagyon értéket teremtsen, az ügyintézés kényelmes legyen.”

A szép szavak mögött azonban ott a kérdés: vajon a Tisza-kormány képes lesz-e úgy digitalizálni, hogy közben a magyar emberek adatai és a nemzeti szuverenitás is védve maradjon? Tanács Zoltán személye ugyan szimpatikus lehet – mélyen hívő, református, háromgyerekes családapa –, de a politikai háttere aggodalomra ad okot. A Tisza Párt miniszterjelöltje ugyanis a Gyurcsány-Bajnai-korszak tanácsadói köréhez kötődik, ami felveti a kérdést: vajon a múlt hibáiból tanulva, vagy azokat megismételve kívánja-e építeni a jövő digitális államát?

A konzervatív értékrend szempontjából kulcskérdés, hogy a digitalizáció nem válik-e a központi ellenőrzés eszközévé, és hogy a magyar családok adatai nem kerülnek-e külföldi érdekeltségű cégek kezébe. Az észt modell ugyan sikeres, de Észtország mérete és társadalmi szerkezete jelentősen eltér a magyarétól. A Revolut, a Booking és a Bolt példája pedig inkább a profitmaximalizálás, mint a közjó szolgálatának világát idézi.

Záró gondolatok

Tanács Zoltán meghallgatása ígéretes kezdet, de a valódi próba a gyakorlatban lesz. A magyar embereknek joguk van elvárni, hogy a digitális állam ne csak kényelmes, hanem biztonságos és a nemzeti érdekeket szolgáló legyen. A Tisza-kormánynak bizonyítania kell, hogy a technológiai fejlődés nem megy a hagyományos értékek rovására. Amíg ez nem történik meg, addig a szép szavak csak ígéretek maradnak.