Budapest – Szerdán derült égből villámcsapásként érte a közvéleményt Magyar Péter (Tisza Párt, miniszterelnök) bejelentése: a családi pótlék összegét megduplázná. Az ígéret nem új, a Tisza Párt választási programjában is szerepelt, de most, a kormányalakítás heteiben újra előkerült. A reakció nem váratott magára: Pakusza Zoltán, a Mi Hazánk Mozgalom alelnöke még aznap közölte, pártja csak akkor támogatja az emelést, ha legalább az egyik szülő munkaviszonyban áll.
A Mi Hazánk érvei: felelősség és igazságosság
„Meggyőződésünk, hogy legalább az egyik szülő munkaviszonya alapvető feltétel kell legyen. Magyarországon korábban is volt példa arra, hogy egyes családok a munkavállalás helyett a támogatásokból való megélhetésre rendezkedtek be. Ezt a gyakorlatot nem szabad újra erősíteni” – fogalmazott a Mi Hazánk közleményében. Pakusza Zoltán szerint a felelős gyermekvállalás támogatása kulcsfontosságú, és az a helyzet, amikor egyik szülő sem dolgozik, miközben több gyermeket vállalnak, „nem tekinthető felelős döntésnek”.
A párt alelnöke arra is felhívta a figyelmet, hogy a családtámogatási rendszer igazságosabbá tételére is szükség van: „Jelenleg az egy gyermeket nevelő családok aránytalanul kevesebb támogatásban részesülnek, ezért szükséges az adókedvezmények rendszerének felülvizsgálata és arányosítása is.”
A szociális munkások válasza: a gyerekeket bünteti
A javaslatot élesen bírálta Meleg Sándor, a Szociális Munkások Magyarországi Egyesületének (SZMME) elnöke. Szerinte a családi pótlék univerzális ellátás, amelyet nem lehet munkaviszonyhoz kötni – ez a szegénységben élő gyermekeket sodorná még nehezebb helyzetbe. „A gyermekeket büntetné, és még nagyobb szegénységben taszítaná őket” – mondta.
Meleg Sándor szerint az ellenzéki párt azzal vádol meg társadalmi csoportokat, hogy a pénzért szülnek gyereket. Kijelentette: a családi pótlék egy univerzális, és nem munkatípusú jövedelem. Éppen az a lényege, hogy minden gyermek után folyósítják, az után is, akinek a szülei jó anyagi körülményeket biztosítanak, és annak a családnak is, amelynek ez a havi megélhetéshez nélkülözhetetlen. Univerzális ellátás jellegéből fakad, hogy nem ellenőrizhető, és nem is kell vizsgálni, ki mire költi a pénzt.
Hozzátette: a családi pótléknak fontos szerepe van abban, hogy a „munkaszegény” családoknak is legyen megélhetési forrásuk, ráadásul, ha egy szülőnek nincs bejelentett munkahelye, az sok esetben nem azt jelenti, hogy nem is dolgozik.
A családi pótlék értékvesztése: 2008 óta nem emelkedett
A vita másik fontos eleme a családi pótlék értékvesztése. Meleg Sándor felhívta a figyelmet: a családi pótlék 2008 óta azonos összegű, vásárlóértékének több mint felét elveszítette. Az egy gyermeket nevelő családok 12 200 forintos összege a 2008-as összeghez mérve ma körülbelül 5300 forintot ér. A duplázás is csak egy értékkorrekció, amivel azt lehet elérni, hogy nagyjából visszaállítsa a juttatás 2008-as vásárlóértékét, de még a gyermek után járó családi adókedvezménnyel együtt sem adja vissza a korábbi családtámogatás értékét.
A Tisza-kormány ígérete és a valóság
A Tisza Párt programjában a családi pótlék megduplázása szerepel, de a finanszírozás kérdése továbbra is nyitott. A [Tisza gazdasági ígéretei: adóemelés vagy csökkentés?](/tisza-gazdasagi-igieretek-ellentmondasai) című cikkünkben már bemutattuk, hogy az ellenzék gazdaságpolitikai ígéretei és a valóság között feszülő ellentmondások egyre mélyülnek. Magyar Péter adócsökkentéseket ígér, de a Tisza gazdasági tanácsadói adóemeléseket szorgalmaznak – a kiszivárgott konverzációk szerint.
A vita tanulságai
A családi pótlék ügye jól mutatja, mennyire összetett a családtámogatási rendszer reformja. A Tisza-kormány ígérete szerint duplázna, a Mi Hazánk feltételhez kötné, a szociális munkások pedig a gyerekek védelmében szólalnak fel. A kérdés most az: hogyan lehet igazságosan támogatni a családokat anélkül, hogy a legrászorultabb gyermekek szenvedjék meg a változást?
A vita nemcsak a családi pótlékról szól, hanem arról is, hogy milyen értékek mentén építjük újjá a magyar társadalmat. A felelős gyermekvállalás, a munka és a család támogatása, valamint a szegénységben élő gyermekek védelme – ezek mind olyan értékek, amelyeket egy konzervatív, családközpontú politikának össze kell egyeztetnie. A kérdés az: sikerül-e?