<!-- VIDEO_EMBED -->
A mesék és az értékek ereje: miért fontos a szó
A Fővárosi Nagycirkusz legújabb produkcióját, a Mirázst, a Kazanyi Állami Cirkusz világsztárjai hozták el Budapestre — másfél millió dollár értékű, kézzel hímzett jelmezparkkal. Az előadás április 25-én debütált, és azonnal álló taps és telt ház fogadta. De Fekete Péter főigazgató szerint az igazi siker nem a látványban rejlik, hanem abban az üzenetben, amelyet az előadás közvetít: a mesék fontosságáról, az emberi szónak az erejéről, és a közösségi összetartozásról.
"Az egész produkció arról szól, hogy hogy higgyünk a mesékben, hogy hogy milyen fontos a mese annak is, aki mondja, meg annak is, aki hallgatja" — magyarázza az igazgató. Ez az üzenet a mai, virtuális világban különösen aktuális. Fekete Péter szerint a szülőknek tudatosan kell választaniuk: szánjanak-e időt arra, hogy este a gyerek mellett mesét mondjanak, vagy bízzák a telefonra és a tévére az álomba ringatást.
"Legyen az a szónak az ereje" — fogalmaz az igazgató, hangsúlyozva, hogy a hagyományos mesemondás nem puszta nosztalgia, hanem az emberi kapcsolatok és az érzelmi fejlődés alapja. A mesékben megtalálható a jó és a gonosz, az erdei tündér, akitől félni kell, és akinek szurkolni kell — ezek az archeípusok segítik a gyermekeket abban, hogy megértsék a világot és helyüket benne.
A magyar őstörténet és a közép-ázsiai gyökerek
A produkció alapja János Rega A csodaszarvas című műve, amely a magyar őstörténet és mitológia egyik legismertebb szövege. De Fekete Péter szerint az igazi felfedezés az volt, amikor az elemzés során rájöttek, hogy a magyar, az orosz és az ukrán mesekultúra közös elemeket tartalmaz.
"Elkezdtük elemezni, hogy az egyes országoknak a mondavilágában milyen hasonlóságok vannak. És akkor amikor a Kazanyi Mirás című produkciót láttuk, akkor azt láttuk, hogy abban is megvannak azok a párhuzamok, amely a mi mondavágunkban ott van." Ez a felfedezés nem csupán szellemi érték — az előadás szimbolikus magja ebben az összekapcsolódásban testesül meg.
A magyar mesék közép-ázsiai gyökereit az előadás nem csak szövegesen, hanem vizuálisan és fizikailag is megjeleníti. A Kazanyi Állami Cirkusz díszletei és jelmezei — amelyek másfél millió dollárba kerültek — a közép-ázsiai mitológia vizuális világát hozzák el a magyar közönséghez. Ez nem puszta exotikum, hanem az őstörténeti kapcsolatok tudatos megjelenítése.
Három fiú, egy üzenet: a békés együttélés szimbóluma
Az előadás szimbolikus magja egy egyszerű, de erőteljes jelenetben testesül meg: egy orosz, egy ukrán és egy magyar fiú — zsonglőrök — egymás vállára állva végzik munkájukat a manézsában. Fekete Péter szerint ennél erősebb üzenetet nem lehetne küldeni az európai közönségnek.
"Egy orosz, egy ukrán és egy magyar fiú egymás vállára állva végzi a munkáját a manézsában, békében, barátságban, egymást tisztelve, egymás munkáját kisegítve. Kell ennél erősebb üzenet, hogy a magyar srác föl tudja venni az orosznak, az ukránnak a mozdulatsorát, hogy egymást meg tudják tanítani."
A jelenet előkészítése hetekig tartott. A három művésznek nem csak a koreográfiát kellett megtanulnia, hanem azt is, hogyan működik együtt a másfél millió dolláros jelmezkollekció között. "Hetekkel ezelőtt elkezdték a koreográfiát betanulni, és amikor megérkeztek a jelmezek, gyönyörű jelmezek, majd mindjárt mesélek a jelmezről érdekességet, akkor ugyanebben a jelmezbe kellett nekik ugyanezt megtanulni. Ezt csak úgy lehet, hogyha fogják egymás kezét, hogyha segítik egymást a jelmezekről."
Ez az együttműködés nem csupán a manézs szintjén szükséges — az előkészületekben is szükséges. Fekete Péter szerint ez az a pont, ahol az előadás üzenete a gyakorlatban valósul meg: az egymásra figyelés, az egymás segítése nem csak szép gondolat, hanem a munka alapja.
A másfél millió dolláros jelmezpark és a felelősség
A Mirázs jelmezparkja különleges történetet hordoz. Fekete Péter elmagyarázza, hogy amikor a Kazanyi Cirkusz megérkezett, egy papír került elé, amelyet alá kellett írnia: "Más5él millió dollárt kell aláírnom, hogy hat hónap múlva másfél millió dollárnyi értékű jelmeznek sértetlenül kell visszamennie."
"Először azt hittem, hogy el van írva, hogy ilyen összegekről van szó, és aztán megvizsgáltam, tényleg ezek hihetetlen gyöngyökkel kivert, flitterekkel kivert fantasztikus jelmezek." Az igazgató szerint ez a felelősség nem csak anyagi kérdés — az intézmény számára ez a bizalom jele, hogy a Fővárosi Nagycirkusz képes kezelni a világsztárok és az értékes eszközök együttműködéseit.
A jelmezek tárolásához és kezeléséhez az intézmény egy új épületrészt kellett hogy építsen: "Építenünk is kellett egy épületrészt a fővárosi nagycirkusban, ahol a gyors öltözést meg tudják csinálni, és ahol vigyázni tudunk ezekre a maszkokra, ezekre a fejdíszekre, hogy hat hónap múlva ebből a másfél millió dollárból 1 Ftos kártérítésre kelljen majd fizessek."
A virtuális csoda helyett az emberi teljesítmény
Fekete Péter hangsúlyozza, hogy a cirkusz értéke abban rejlik, amit az emberi test és szellem által létrehozott csodákat mutatja be. "Hiszünk azt, hogy nekünk magyaroknak itt Európa közepén az értékekre kell felhívni a figyelmet. És az emberi erővel létrehozott csoda, amit a cirkusz mutatni tud, az egy ilyen érték."
Az előadás során a nézők 11 méter magasságban nyújtó akrobatákat láthatnak, akik a gravitáció legyőzésének határait feszegetik. "Levegőakrobata számok fönt 11 m magasságban nyújtó számok, amit a sportból ismerünk, a nyújtó nyolc fiú fönt a levegőben 11 m magasságban nyújtózik és ugrik az egyik kezéből a másikba." Ez nem csupán technikai bravúr — az igazgató szerint ez az emberi képességek és a közösségi munka megtestesítése.
A produkció minden korosztálynak kielégítő: "Arra odafigyelünk, hogy minden korosztálynak, a háromévesnek is, meg a 80 évesnek is, mindenféle gondolkodásmódú embernek kielégítő, eleget tevőbb, gyönyörködtető műsorszámokat válogassunk össze." Az állatok is fontos szerepet játszanak az előadásban — a lovak és kutyák nem csupán díszletek, hanem a gondoskodás és az emberi-állati kapcsolat szimbólumai.
A katartikus pillanat: amikor a közönség egy szívvel ver
A produkció végén egy különleges mozzanat történik, amely az igazi siker mérőszáma. Az első tenyérösszeütés fokozatosan egy közös, lüktető tapssá alakul, amely az egész nézőtéren végigfut.
"Ez úgy kezdődik, hogy vége az előadásnak, és elhangzik az első tenyérösszeütés, és aztán ez a tenyérösszeütés elkezd összeállni egy ilyen közös nagy lüktetésbe. És amikor azt látja az igazgató, hogy valahol a harmadik sorban az első ember föláll, aztán a második ember is föláll, aztán a negyedik ember is föláll, és elkezdenek az emberek fölállni a nézőtéren, és nem áll meg a taps, és egyre jobban lüktet a taps, egyre több mosolyt látunk a felénk néző artistáknak az arcán."
Ebben a pillanatban az előadók és a közönség közötti határ feloldódik. "A karakterből magánszemélyé válnak, elgyengülnek az érzéstől, és már áll az egész társulat, már áll az egész közönség. Ott valami olyan katartikus együttélése van a az előadónak és a nézőnek, amitől szebbet egy igazgató nem tud elképzelni."
Fekete Péter szerint ez a pillanat az, amely az előadást igazi közösségi élménnyé alakítja. Ez nem csupán szórakozás — ez a közösség újraalkotása, az emberi kapcsolatok megerősítése, és az értékek közös megélése.
Miért érdemes elmenni?
Az igazgató szerint az előadás azoknak szól, akik szeretnének két órára elhagyni a külvilágot, és megerősíteni azt az érzést, hogy a virtuális csodán kívül létezik emberi csoda. "Megerősödik bennük az az érzés, hogy a virtuális csodán kívül létezik emberi csoda, és megerősödik bennük az az érzés, hogy az egymásra figyelés, az egymás segítése az fontosabb bármilyen viszálynál."
A Mirázs a magyar értékek és a közösségi összetartozás üzenetét hordozza — olyan üzenetet, amely a mai fragmentált világban különösen fontos. Az előadás nem csupán szórakozás, hanem egy közösségi ritual, amely megerősíti azt, amit Fekete Péter a mesék erejének nevez: az emberi szó, az emberi teljesítmény, és az egymásra figyelés fontosságát.
A Fővárosi Nagycirkusz várja az érdeklődőket — és Fekete Péter szerint azok, akik elmennek, két órára elhagyhatják a virtuális világot, és visszatérhetnek ahhoz, ami valóban számít: az emberi kapcsolatokhoz, az értékekhez, és a közösséghez.