Érettségi és kultúrharc
Május 4-én hivatalosan is elindult a 2025/2026-os tanév érettségi szezonja a magyar nyelv és irodalom írásbeli vizsgáival. Az Oktatási Hivatal adatai szerint 1170 helyszínen több mint 148 ezren érettségiznek a következő hetekben. A feladatsorban Jókai Mór életpályáját bemutató szöveg mellett egy Wass Alberttel kapcsolatos kérdés is szerepelt – ez azonban heves politikai és közéleti támadást váltott ki.
A DK szóvivőjének kirohanása
Barkóczi Balázs, a parlamentből éppen kieső Demokratikus Koalíció (DK) szóvivője, leköszönő országgyűlési képviselő a közösségi oldalán így reagált: „Azért hihetetlen, hogy a teljesen dilettáns, értéktelen, nyíltan fasiszta Wass Albert nem tud kirohadni a magyar irodalomtanításból.” A kijelentés több szempontból is figyelemre méltó. Wass Albert kétszeres Baumgarten-díjas erdélyi magyar író és költő, akit 1993-ban – Antall József miniszterelnök előterjesztésére – Göncz Árpád köztársasági elnök a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével tüntetett ki. A díjat 1994-ben a floridai magyar konzul és Csoóri Sándor adta át neki.
A Mazsihisz álláspontja
A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) közleményében „a leghatározottabban elítélte”, hogy Wass Albert az érettségi rangjára emelkedett. Szerintük az író „büszkén hangoztatta antiszemita nézeteit”, és egy művében „patkányként” ábrázolta a zsidóságot. Felidézték azt is, hogy Wass Albert az 1980-as években munkatársa volt az Új Hídfő című, általuk nyilasként jellemzett lapnak. A Mazsihisz azt javasolta az új oktatási kormányzatnak, hogy vizsgálja felül a Nemzeti Alaptantervet, mert „ennek a nyilas szerzőnek nincs helye az irodalmi tananyagban”. Hozzátették: bíznak benne, hogy „ez a nyilas nézeteket valló szerző utoljára szerepelt magyar érettségin”.
A kérdés: ki dönti el, mi a magyar irodalom?
A vita messze túlmutat egyetlen érettségi feladatsoron. Alapvető kérdéseket feszeget: ki jogosult eldönteni, hogy egy szerző helyet kaphat-e a magyar irodalomtanításban? Vajon egy író életműve és irodalmi értékei mennyiben ítélhetők meg pusztán politikai nézetei alapján? És vajon a „kirohadás” és a „nyilas” jelzők használata hozzájárul-e a kulturális párbeszédhez, vagy éppen ellehetetleníti azt?
Wass Albert esete különösen összetett. Az erdélyi magyar irodalom egyik meghatározó alakja, akinek műveit – különösen a történelmi regényeit – generációk olvasták és szerették meg. Ugyanakkor vitatott közéleti szerepvállalása és egyes kijelentései miatt máig megosztja a közvéleményt. A kérdés azonban az: vajon a magyar oktatásnak az a feladata, hogy csak olyan szerzőket tanítson, akik minden szempontból „politikailag korrektek”, vagy az, hogy a diákok megismerjék a magyar irodalom teljes spektrumát – árnyalatokkal, vitákkal, ellentmondásokkal együtt?
A Tisza-kormány előtt álló kihívás
A Tisza-kormány kultúrpolitikája előtt álló egyik legnagyobb kihívás éppen az, hogy miként egyensúlyoz a nemzeti hagyományok megőrzése és a különböző társadalmi csoportok érzékenysége között. A Mazsihisz felhívása a Nemzeti Alaptanterv felülvizsgálatára világosan mutatja: a nyomás erős, hogy a globalista és politikai korrektség jegyében szorítsák ki a nemzeti irodalom azon szerzőit, akik bármilyen szempontból vitathatók.
A kérdés azonban ennél is mélyebb: vajon a magyar társadalom képes-e arra, hogy árnyaltan, történelmi kontextusban szemlélje irodalmi örökségét? Vagy a politikai csatározások martalékává válik a magyar kultúra? Az érettségi körüli vita nem csupán Wass Albertről szól – hanem arról, hogy milyen országban szeretnénk élni. Egy olyanban, ahol a nemzeti hagyományokat tiszteletben tartják, de kritikusan is szemlélik, vagy egy olyanban, ahol a politikai korrektség diktálja, hogy mit szabad olvasni és tanítani?
Záró gondolat
A Vonalban úgy véli: a magyar irodalom gazdag és sokszínű örökség, amelyben helye van Jókai Mórnak és Wass Albertnek is – még akkor is, ha nézeteik és életművük vitákat vált ki. A kultúrharc nem arról szól, hogy ki „rohadjon ki” a tankönyvekből, hanem arról, hogy miként őrizzük meg nemzeti identitásunkat egy globalizálódó világban. A Tisza-kormánynak ebben a kérdésben felelőssége van: nem engedheti, hogy a politikai nyomás felülírja a szakmai szempontokat és a nemzeti hagyományokat.