A jelenet: szemeteszsákok és gumikesztyűk
Péntek délután, nem sokkal 14 óra után Bódis Kriszta (Tisza Párt), a nemzeti társadalompolitikai stratégia kormánybiztosa egy videót tett közzé a Facebook-oldalán. A felvétel helyszíne az ózdi Hétes telep, ahol Bódis korábban alapítványi munkát végzett. A képsorokon a politikus látható, amint roma kisgyerekeknek oszt ki szemeteszsákokat és gumikesztyűket, majd utasításokat adva felszed velük néhány darab szemetet. A videóhoz mindössze ennyit írt: „ma Ózdon, a Hétes telepen a mindenhonnan kívülről idehordott szemét szedésével telt a nap első fele”.
A jelenet első pillantásra ártatlannak tűnhet: egy politikus, aki a közösségi összefogás erejét demonstrálja. Ám a 444.hu cikke nyomán gyorsan kiderült: a látszat csal. A videó ugyanis nem egy spontán közösségi akciót rögzített, hanem egy jól megkomponált politikai üzenetet, amelyben a gyerekek – akaratlanul is – eszközzé váltak.
A kritika: „most, hogy politikus lettél, ez a felelősség még nagyobb”
A poszt alatt szinte azonnal megjelentek az első kritikus hozzászólások. Hegedűs Lajos Hunor, aki Bódis Kriszta tanítványa volt, és Szénási Szilvia, az Uccu Alapítvány ügyvezető igazgatója is jelezte: nem tartják etikusnak, hogy egy politikus roma kisgyerekeket használjon fel a kommunikációjában.
Szénási Szilvia hozzászólása különösen éles volt: „amikor még nem voltál közszereplő, többször beszélgettem veled arról, hogy miért káros roma gyerekek politikai és kommunikációs tartalmak részeként jelennek meg a nyilvánosságban”. Majd hozzátette: „most, hogy politikus lettél, ez a felelősség még nagyobb.”
A kritika azért is fájó, mert Bódis Kriszta korábban éppen a gyermekjogok egyik legismertebb hazai szakértője volt. A Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány munkatársaként éveken át küzdött azért, hogy a gyerekek méltósága ne sérüljön. Most pedig éppen azok bírálták, akikkel korábban együtt dolgozott.
A magyarázkodás: „egy nagyon durva jelenségre akartam felhívni a figyelmet”
Bódis Kriszta először azzal védekezett, hogy a videóval egy súlyos társadalmi problémára akarta felhívni a figyelmet: az illegális szemétlerakásra, amely a szegregátumokat sújtja. „Nem csak itt jellemző, máshol is tapasztaljuk, hogy a szegregátumokat a települések egyéb, jobb módú részein élők illegális szeméttelepnek használják, és teherautó-számra hordják a környékre, sőt egyenesen a telep házai közé is a szemetet” – írta.
Hozzátette: „Ezzel nemcsak a környezetet pusztítják, hanem emberek méltóságát is semmibe veszik. Mintha azt üzennék: vannak helyek és vannak emberek, akikhez »odafér« a hulladék, a bűz, a fertőzés és a közöny.”
A kormánybiztos szerint „az illegális hulladéklerakás nem »rendetlenség«, hanem visszaélés a kiszolgáltatottsággal”. Azt állította, hogy a videóval éppen ezt a visszaélést akarta láthatóvá tenni.
A törlés: hajnali 3 óra 10 perc
A 444.hu cikke után azonban Bódis Kriszta meghátrált. Szombat hajnali 3 óra 10 perckor törölte a videót, és egy fényképre, valamint egy hosszabb szöveges magyarázatra cserélte. A poszt új szövegében már részletesebben kifejtette a problémát, de a gyerekek szerepeltetésének kérdésére nem tért ki.
A Roma Sajtóközpont „régen látott szakmai vitaként” jellemezte a kialakult helyzetet. A szervezet szerint a vita arról szólt, hogy lehet-e roma gyerekeket mutatni a politikai kommunikációban – és ha igen, milyen keretek között.
A tanulság: a gyermekvédelem nem kampányeszköz
Az eset rávilágít a Tisza-kormány egyik legkényesebb pontjára: a gyermekvédelem és a politikai kommunikáció határvonalára. Bódis Kriszta esete azt mutatja, hogy a jó szándék önmagában nem elég. A gyerekek méltósága nem lehet politikai eszköz – akkor sem, ha a szándék nemes.
A Vonalban úgy látja: a Tisza-kormánynak el kell döntenie, hogy a gyermekvédelmet valódi értékként kezeli, vagy csak kampányeszközként használja. Bódis Kriszta esete figyelmeztetés: a szavak és a tettek között nem lehet ellentmondás. A gyermekvédelem nem kampányfogás – hanem felelősség.
Az ózdi Hétes telepen élő gyerekek nem kérték, hogy a politikai kommunikáció részévé váljanak. Ők csak gyerekek, akiknek joguk van a méltósághoz – függetlenül attól, hogy ki és milyen szándékkal filmezi őket. Ez az a tanulság, amit Bódis Krisztának és a Tisza-kormánynak is meg kell szívlelnie.