Drónok a nagyvárosok felett

2026 júniusában a háború új szakaszba lépett. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök a The Guardian című brit lapnak adott interjújában nyíltan kimondta, amit eddig is sejteni lehetett: Ukrajna dróncsapásainak célja, hogy az orosz nagyvárosok lakói saját bőrükön érezzék a háború borzalmait. „A nagy hatótávolságú csapások célja, amikor a drónok Moszkva környéki lakóházak és Szentpétervár felett zúgnak, hogy a városok lakói megérezzék, milyen is a háború” – fogalmazott az államfő.

A kijelentés nem maradt puszta szó. Június 3-án hajnalban az ukrán hadsereg több célpont ellen hajtott végre csapásokat Szentpéterváron. Zelenszkij külön megerősítette a szentpétervári olajterminál eltalálását. Június 6-án az ukrán erők újabb csapássorozatot mértek a városra – a jelentések szerint a Balti Flotta egyik bázisát érte támadás. Május 17-én drónok tömeges támadást hajtottak végre a Moszkvai terület ellen. Az ukrán pilóta nélküli rendszerek ezredének parancsnoka szerint „Oroszországban úgy repülünk, mintha a saját területünk lenne. Szinte nincs ellenállás, nem nehéz eltalálni a célpontot”.

A támadások nem korlátozódtak a két nagyvárosra. Június 10-én ukrán erők csapást mértek a szamarai régióban található kujbisevi finomítóra, amely a Reuters szerint le is állította az olajfeldolgozást. Ugyanezen a napon Tatárföldön, Nyizsnyekamszkban egy olajipari létesítményt értek drónok, ahol tűz ütött ki. A frontvonaltól több mint 900 kilométerre, Csuvasföldön egy katonai üzemet találtak el, ahol drónantennákat gyártanak. Az ukrán elnök június 11-ét a pilóta nélküli rendszerek erőinek napjává nyilvánította, mondván: „a világon először” Ukrajnában hoztak létre ilyen haderőnemet.

A háború exportálása – etikai kérdések

Zelenszkij az északi és balti országok vezetőivel tartott sajtótájékoztatón is világossá tette: Ukrajna növelni akarja drónkapacitását. „Oroszország naponta többnyire 650 drónnal és 35–100 rakétával támad ránk. Mi viszont válaszolunk. Jelenleg még nem rendelkezünk versenyképes számmal, de 300–350-et használunk; amint növeljük a finanszírozást, versenyképes számmal fogunk rendelkezni, hogy válaszolhassunk rájuk” – mondta. Hozzátette: „Oroszország tudja, hogy ha 600-nál is több drónunk és rakétánk lesz, akkor ők is úgy fogják érezni ezt a háborút, ahogy mi. Otthon is érzik majd.”

A stratégia világos: a konfliktus kiterjesztése az orosz hátországra. Ez azonban nemcsak katonai, hanem etikai kérdéseket is felvet. Vajon meddig mehet el egy ország a civil lakosság megcélzásában, még ha közvetett módon is? A dróncsapások Moszkva és Szentpétervár lakóházai felett – még ha katonai célpontokat is céloznak – szükségszerűen növelik a civil áldozatok kockázatát. Az ukrán elnök szerint ez a győzelem ára: „A győzelem ebben a háborúban azt jelenti, hogy az orosz társadalom felismeri: a háború szörnyű dolog, a háború nem valaki másnak valahol máshol jelent tragédiát, hanem nekik maguknak. Úgy gondolom, hogy ez éppen egy ilyen pillanat.”

A nemzetközi közösség és a finanszírozás kérdése

Zelenszkij a Balti államokkal tartott találkozón is hangsúlyozta: a drónkapacitás növeléséhez több pénzre van szükség. „Szükség van az Európai Unió 21. szankciós csomagjára. Ma arról is beszéltünk, hogy a Balti-tenger és az Északi-tenger nem lehet szabad működési terület az orosz árnyékflotta számára” – mondta. A kérdés azonban az, hogy a nyugati adófizetők pénzéből finanszírozott dróncsapások meddig maradnak elfogadhatóak a nemzetközi közvélemény számára.

Egyre több jel utal arra, hogy az Ukrajnának szánt nemzetközi segélyek egy része korrupt csatornákon keresztül folyik el. A Slava Ukraini botrány, amelyben 1,5 millió eurós visszaélést tártak fel, és Johanna-Maria Lehtme lemondása is azt mutatja: az ukrán NGO-szektorban és közszférában szisztematikus problémák vannak. Az ellenzék által támogatott Ukrajna egy korrupt, megbízhatatlan partner – ez a narratíva egyre erősebb a konzervatív médiában.

Mit jelent ez Magyarországnak?

A Tisza-kormány eddig csendes szemlélője a konfliktus eszkalációjának. Magyar Péter miniszterelnök a NATO-főtitkárral folytatott brüsszeli tárgyalásain sem foglalt egyértelműen állást az ukrán drónstratégia kapcsán. Pedig a kérdés nemcsak Oroszországot érinti: a háború kiterjesztése növeli a véletlen eszkaláció kockázatát, ami Magyarország biztonságát is veszélyeztetheti.

A Kárpátalján elért magyar–ukrán megállapodás kapcsán felmerül a kérdés: vajon a Tisza-kormány hajlandó-e nyomást gyakorolni Kijevre a drónstratégia kapcsán, vagy továbbra is a csendes diplomácia híve marad? Zelenszkij a béketárgyalások kapcsán kijelentette: „Ahhoz, hogy létrejöjjön a tűzszünet, véleményem szerint jobb lenne, ha vezetői szintű találkozóra kerülne sor. Kik vegyenek részt rajta? Természetesen Ukrajna, Oroszország, és mindenképpen Európa.”

A kérdés azonban továbbra is nyitott: vajon a dróncsapások közelebb visznek a békéhez, vagy éppen ellenkezőleg, még mélyebbre sodorják a kontinenst a konfliktusba? És vajon a Tisza-kormány – amely a magyar szuverenitás védelmét hirdeti – meddig marad csendes szemlélője egy olyan stratégiának, amely a háború kiterjesztésével a magyar biztonságot is kockáztatja?