A mandátumválasztás dilemmája: jogszabályok és politikai realitás

Az április 12-i választások után több tiszás politikus is hasonló helyzetbe került: Magyar Péter, Tarr Zoltán, Bujdosó Andrea és Porscher Áron is mandátumot szerzett az Országgyűlésben, miközben korábban az Európai Parlamentben vagy a Fővárosi Közgyűlésben voltak képviselők. A magyar jogszabályok értelmében az EP- és az országgyűlési, illetve az önkormányzati és az országgyűlési mandátumok között összeférhetetlenség áll fenn — csak az egyik tisztséget tarthatják meg.

Ez a szabályozás érthető: a jogalkotók azt szándékozták elérni, hogy az egyéni képviselők teljes erővel egy-egy közösségnek szolgáljanak, ne pedig több helyen osztozzon az energiájuk. Ugyanakkor a gyakorlatban — különösen egy gyorsan növekvő, még nem teljesen stabilizálódott párt esetében — paradox helyzeteket teremthet.

A legismertebb érintett a párt elnöke, Magyar Péter, aki listavezetőként országgyűlési mandátumot szerzett, és már jelezte: lemond európai parlamenti helyéről. Ez logikus döntés — a miniszterelnök-jelölt és várható kormányfő helye az Országgyűlésben van. Tarr Zoltán, az EP-delegáció vezetője azonban fölényes győzelmet aratott egyéni körzetében (59 százalék), míg Bujdosó Andrea a Fővárosi Közgyűlésből kerültek be a parlamentbe 50 százalék feletti eredménnyel. Porscher Áron szintén több mint 30 százalékponttal nyert Budapest 15. választókörzetében. Mindegyikük számára valódi dilemmát jelent a választás.

Emellett kérdéses Hajdu Márton helyzete is, aki listáról, a 36. helyről szerzett mandátumot, de még nem döntött arról, hogy él-e vele vagy lemond róla.

Szűkös tartaléklista, szűk mozgástér: a 2024-es stratégia következménye

A párt helyzete sajátos: mivel két évvel ezelőtt még kevés jelöltjük szerepelt az EP- és az önkormányzati listákon, most egészen szűk mozgásterük van. Ez nem véletlen. A Tisza Párt 2024-ben még egy fiatal, gyorsan növekvő szervezet volt. Amikor Magyar Péter vezetésével felállt az EP-lista, nem lehetett tudni, hogy majd négy év múlva kétharmados parlamentáris győzelmet aratnak.

A pártnak legalább négy pozíciót kell pótolnia — kettőt az Európai Parlamentben, kettőt pedig a Fővárosi Közgyűlésben. A választási törvény szerint azonban csak olyan jelöltek kerülhetnek a helyükre, akik már szerepeltek a 2024-es listákon. Ez szigorú korlátot jelent.

Két éve mindkét listát Magyar Péter vezette: az európai parlamentire 12 jelölt, a fővárosira 14 került fel. A két lista között azonban bőven van átfedés — heten mindkettőre felkerültek: Magyar mellett Kulja András, Lakos Eszter, Gerzsenyi Gabriella, Kollár Kinga, Bujdosó Andrea és Molnár Dániel. Ez az átfedés már 2024-ben is problémákat okozott: akkor Kollár Kinga "duplázott", azaz mind az EP-ben, mind a Fővárosi Közgyűlésben képviselő volt (a magyar törvények szerint az EP- és az önkormányzati mandátumok között nincs összeférhetetlenség).

Most azonban az EP-listán mindössze három olyan személy maradt, aki nem szerzett országgyűlési mandátumot: Bogdán Csaba, Weisz Viktor és Molnár Dániel. Ez a szám kritikusan alacsony ahhoz, hogy a párt rugalmasan tudjon operálni.

Belső konfliktusok és személyi kérdések

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a korábbi belső konfliktusok is hatással lehetnek a döntésekre. Bogdán Csaba tavaly április nyilvánosan bírálta Magyar Pétert, aki végül beült az EP-be. Akkor azt írta: "Azok, akik a Tisza Párt listájára szavaztak, nem Magyar Péter EP-képviselőségére szavaztak, hanem azon szakemberekére, akiket ő maga hívott el a Talpra Magyarok! felhívása keretében." Ez a kritika kérdésessé teheti Bogdán szerepvállalását az Európai Parlamentben.

Weisz Viktor és Molnár Dániel azonban még rendelkezésre állnak. Molnár Dániel különösen érdekes eset: ő jelenleg a Fővárosi Közgyűlés tagja, de az EP-listán is szerepelt. Ha az EP-be kerül, akkor a fővárosi helyét fel kell adnia.

Fogyatkozó fővárosi jelenlét és a frakcióvezetőség kérdése

A Tisza Párt fővárosi frakciója időközben tovább fogyatkozott. Ordas Eszter frakcióvezető tavaly nyáron bejelentette, hogy családi okok miatt lemond fővárosi mandátumáról. Így nemcsak egy hely, hanem maga a frakcióvezetőség is felszabadult. A fővárosi listáról a Tisza a közgyűlésbe már csak olyan képviselőt tudott beküldeni, aki szintén EP-képviselő is — Gerzsenyi Gabriella lett az új tag, Bujdosó Andreát pedig frakcióvezetőnek választották.

Most azonban Bujdosó is az Országgyűlésbe megy, így ismét új pótlásra van szükség. A párt gyakorlatilag kimerítette személyi tartalékait. Az EP-listáról csak Weisz Viktor vagy Molnár Dániel kerülhet a Fővárosi Közgyűlésbe — de ha Molnár az EP-be megy, akkor Weisz marad az egyetlen lehetőség.

Strukturális kihívások és jövőbeli lehetőségek

A helyzet alapvetően azt mutatja, hogy a Tisza Párt 2024-ben nem volt felkészülve erre a szintű sikerre. A párt szervezeti struktúrája, jelöltlistái — mindez egy sokkal szerényebb ambícióval készült. Most, amikor a párt kormányzati szerepet vállal, ezek a szervezeti korlátok egyre nyilvánvalóbbá válnak.

Új mozgástér csak abban az esetben nyílhat számukra, ha időközi választásokat írnak ki Budapesten (például a Fővárosi Közgyűlésben), vagy ha a parlamentben módosítják az összeférhetetlenségi szabályokat. Az utóbbi azonban politikailag kényes: az összeférhetetlenségi szabályok az intézmények függetlenségét és a képviselők felelősségét szolgálják. Ezek módosítása — még ha a Tisza kétharmados többsége ezt lehetővé tenné — hosszú távon nem feltétlenül lenne szerencsés.

A párt számára tehát a pragmatikus megoldás az: elfogadni a korlátokat, és a rendelkezésre álló személyi tartalékokkal a legjobban operálni. Ez azt jelenti, hogy Weisz Viktor és Molnár Dániel között kell választaniuk az EP-képviselőségért, és a maradék helyeket a fővárosi listáról kell pótolniuk — ha egyáltalán lehetséges.

Ez a helyzet tanulságos: a politikai siker nem minden esetben jelent tiszta nyereséget. Olykor paradox helyzeteket teremthet, amelyekben a párt saját sikere korlátozza mozgásterét. A Tisza Párt most erre a kihívásra kénytelen válaszolni — és közben arra is, hogy a kormányzati feladatokra összpontosítson.