<!-- VIDEO_EMBED -->

Gyerekszínészből NHL-kapus: a párhuzamos életek

Szuper Levente nem mindennapi úton jutott el a világ legjobb jégkorongligájába. A HírTV Ikon című műsorában elmondta: öt és tizenhét éves kora között gyerekszínész volt, a Katona József Színházban Udvaros Dorottyával, Básti Julival és Törőcsik Marival lépett színpadra, később pedig az Indul a bakterházban Regős Bendegúzt alakította Reviczky Gábor oldalán. A színészet és a sport párhuzamosan futott az életében, és ahogy fogalmazott, mindkettőben az örömszerzés és a tudás megmutatása hajtotta.

„Amikor fölléptem a jégre és a sisakomat leeresztettem, akkor én megszűntem úgymond Szuper Leventének lenni, és egy másik énem kapcsolt be – a kapus énem” – mondta a műsorban. Hozzátette: a színházban ugyanez volt a helyzet, amikor felvette az utolsó kelléket, onnantól kezdve a karakter volt. A párhuzamot a két közeg között könnyen megtalálta: mindkettőben utasításokat kellett követni, figyelni a csapattársakra, és a próba ugyanolyan volt, mint az edzés, az előadás pedig, mint a meccs.

A beszélgetésben felidézte az Indul a bakterház egyik emlékezetes jelenetét is, amikor Kerekes József belebakizott a szövegbe, és Reviczky Gábor ránézett – a hármas jelenetben mindhárman leborultak az asztalra, és másfél-két percig nevettek, a közönséggel együtt. „Ez volt a sava-borsa a színpadon állásnak” – mondta.

A tengerentúli kaland: nyolc kanadai ellen

Szuper Levente pályafutása akkor vett igazi fordulatot, amikor a Ferencvárossal bajnoki címet nyert, majd Németországba igazolt. A német kaland után jött a lehetőség, amiről gyerekként álmodott: az NHL. Az Ottawa Senators edzőtáborában azonban hamar szembesült a valósággal: tíz kapus közül kellett kivívnia a helyét, és nyolc kanadai riválissal kellett felvennie a versenyt.

„Nem tűnt reálisnak. Hívtam is a szüleimet, hogy várjanak egy pár napot, mert valószínűleg érkezem” – emlékezett vissza. Aztán valahogy mégis összejött: a motivációja és a tudatossága meghozta az eredményt. Bár hivatalos NHL-mérkőzésen nem lépett jégre, kilenc alkalommal a kispadon ülhetett, és számtalan előszezon-meccsen bizonyíthatott.

„Akkoriban nem ismertem a nyomás szót. Annyira sokat használják a sportvilágban is, meg a művészetben is. Én ezt kiváltságnak éltem meg, és áldásnak” – mondta. Hozzátette: a legmagasabb szinteken kőkemény üzlet megy, és annyit érsz, amennyien figyelnek. „Ez a sportban borzasztó egyszerű dolog.”

A szapporói csoda és a hiányérzet

A beszélgetésben Szuper kiemelte a 2008-as szapporói divízió I-es világbajnokságot, ahol a magyar válogatott feljutott az A-csoportba. Ezt a teljesítményt a szurkolók a „szapporói csoda” néven emlegetik, a csapat pedig megkapta a „szapporói hősök” titulust.

„Amikor kikerültem külföldre, úgy gondoltam, hogy előbb leszek NHL-es kapus hosszú távon, mint A-csoportos jégkorongozó a magyar válogatottal. Aztán az egyik összejött, a másik meg hosszú távon nem” – mondta. Hozzátette: „Valamit elvesznek tőlünk, és ha őszinte tudsz maradni magadhoz, keményen dolgozol, akkor visszakapod a másik oldalon.”

Szuper szerint a 2008-as csapatban kialakult barátságok életre szólóak. „Nem sok csapatnak adatik meg válogatott szinten, hogy nevet kap. Volt az aranycsapat, volt még egy pár, mi megkaptuk a szapporói hősök titulust” – mondta büszkén.

A tudatosság, ami végigkísérte

Szuper Levente a műsorban többször hangsúlyozta a tudatosság fontosságát. Elmondta, hogy már gyerekként is figyelt a részletekre, a légzésre, az alvásra, a táplálkozásra és a hidratációra. „A nyomást sosem teherként éltem meg, hanem kiváltságként” – fogalmazott. Ma már edzőként dolgozik a Blazpodnál, és a családi életben is a csapatmunka fontosságát hangsúlyozza.

„Borzasztóan figyelek saját magamra. Nem önzőség vagy beképzeltség, de nagyon-nagyon figyelek arra, hogy mentálisan és fizikálisan rendben legyek, mert csak így tudok pozitív energiát sugározni a család felé, a gyermekeim felé, a feleségem felé” – mondta.

A kapuslegenda szerint a legnagyobb ajándék az életben, ha az ember saját maga tudja felvázolni a prioritásait. „Nem vagy belekényszerítve arra, hogy olyan sorrendet állíts föl, ami neked nem tetszik. Ez sok munka, ez komoly önismeret” – zárta a beszélgetést.

Örökség és példakép

Szuper Levente pályafutása példaértékű a fiatal sportolók számára. Az első magyarként az NHL-ben, a szapporói csoda részese, és a tudatosság élő példája. Ma már edzőként és családapaként is azt vallja, hogy a csapatmunka és az őszinteség a siker kulcsa. Ahogy a műsor végén mondta: „Bármilyen csapatnak is vagyok a tagja, ott mindenki pontosan tudja, hogy tőlem mit várhat el, mert őszintén elvégzem a munkát, és megcsinálom, ami a csapat javára szolgál.”