Egy korszak vége
Kedd délelőtt rövid közlemény jelent meg a parlamenti honlapon: „Közös megegyezéssel megszűnik Such György, az Országgyűlés Hivatala főigazgatójának megbízatása.” A tömör sorok mögött egy 13 éves korszak zárul le. Such György 2013 óta vezette a parlament hivatali apparátusát – olyan időszakban, amikor a törvényhozás működése, a döntés-előkészítés és a szervezeti háttér biztosítása volt a feladata.
Az Országgyűlés Hivatala nem egy átlagos közigazgatási szerv. Ez a szervezet felel a parlament szervezeti, működtetési, ügyviteli és döntés-előkészítési feladataiért. Önálló költségvetési címet képez, ami azt jelenti, hogy komoly anyagi források felett rendelkezik. A főigazgatót a házelnök nevezi ki és menti fel – ez a jogkör most Forsthoffer Ágnes (Tisza Párt) kezében van.
A rendszerváltás retorikája
A közlemény szóhasználata sokat elárul a Tisza-kormány szándékairól. Forsthoffer Ágnes a „társadalom elvárásának” megfelelő új vezetési szemléletmódot és új szakmai elképzeléseket szeretne megvalósítani, amelyek alkalmazkodnak a folyamatosan változó újkori kihívásokhoz, illetve „a rendszerváltás felé támasztott bizalomhoz”.
Ez a megfogalmazás – „a rendszerváltás felé támasztott bizalom” – nem véletlen. A Tisza Párt a 2026-os választási győzelem óta következetesen használja a rendszerváltás kifejezést, jelezve, hogy nem egyszerű kormányváltásról, hanem a politikai és közigazgatási rendszer gyökeres átalakításáról van szó. A kérdés azonban az, hogy ez a retorika mennyiben takar valódi szakmai megújulást, és mennyiben csupán politikai lojalitásra épülő személycseréket.
Személycserék sorozata
Such György távozása nem egyedi eset. Az elmúlt hetekben több magas rangú köztisztviselő is távozott posztjáról:
- Révész János, az Országos Kórházi Főigazgatóság főigazgatója május 8-án mondott le, a kormányváltásra hivatkozva.
- Orbán Balázs, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Tanácsadó Testületének elnöke szintén távozott posztjáról.
- Bánki Erik (Fidesz-KDNP) nem vette fel mandátumát, ami a jobboldali szervezeti dezorganizáció jele.
A Tisza-kormány láthatóan igyekszik saját embereivel feltölteni a kulcspozíciókat. Ez önmagában nem lenne probléma – minden új kormánynak joga van saját csapatot kialakítani. A kérdés az, hogy a szakmai szempontok vagy a politikai lojalitás kap nagyobb hangsúlyt.
Nyílt pályázat – de kinek?
A főigazgatói pozíció július 1-jétől történő betöltésére nyílt pályázatot írtak ki, amely a parlamenti honlapon érhető el. Az országgyűlési törvény szerint a házelnök nevezi ki és menti fel a főigazgatót, aki a házelnök irányítása alatt végzi munkáját. Ez azt jelenti, hogy Forsthoffer Ágnes szinte korlátlan befolyással bír a kiválasztási folyamatban.
A nyílt pályázat elvileg biztosítja az esélyegyenlőséget, de a gyakorlatban a házelnök döntése a meghatározó. A konzervatív olvasó számára aggasztó lehet, hogy a szakmai kontinuitás helyett a politikai megbízhatóság kerül előtérbe. Az Országgyűlés Hivatala ugyanis nem pártpolitikai, hanem szakmai szervezet: feladata a parlament zavartalan működésének biztosítása, függetlenül attól, hogy éppen melyik párt adja a házelnököt.
Történelmi párhuzamok
A közigazgatási vezetők lecserélése nem új keletű jelenség a magyar politikában. 2010 után a Fidesz-kormány is hasonló módon járt el: a kulcspozíciókba saját embereit nevezte ki, ami hosszú távon a közigazgatás politikai semlegességének csökkenéséhez vezetett. Most a Tisza-kormány láthatóan ugyanezt az utat követi – csak éppen ellenkező előjellel.
A kérdés az, hogy ez a folyamat meddig tart. Ha minden egyes vezetői pozíciót politikai alapon töltenek be, akkor a közigazgatás elveszíti szakmai semlegességét, és a pártérdekek kiszolgálójává válik. Ez pedig hosszú távon a demokratikus intézmények gyengüléséhez vezethet.
Mit várhatunk?
Az elkövetkező hetekben kiderül: Forsthoffer Ágnes a szakmaiságot vagy a lojalitást helyezi előtérbe. A pályázati kiírás nyilvános, így az érdeklődők nyomon követhetik a folyamatot. A konzervatív értékrendet valló olvasó számára az lenne a megnyugtató, ha a kiválasztásnál a szakmai tapasztalat és a közigazgatási gyakorlat kapná a főszerepet – nem pedig a párttagság vagy a politikai elkötelezettség.
Such György távozása egy korszak végét jelzi. A kérdés az, hogy mi következik utána: egy szakmailag erős, független hivatal, vagy egy újabb, politikai lojalitásra épülő intézmény. A válasz nemcsak az Országgyűlés, hanem az egész magyar közigazgatás jövőjét meghatározza.