<!-- VIDEO_EMBED -->

A kezdetek: a jég és a család szeretete

A HírTV Ikon című műsorának vendége volt Regőczy Krisztina, a magyar jégtánc legendás alakja. A világbajnok és olimpiai ezüstérmes sportoló Sallai Andrással alkotott párosával a magyar sporttörténelem egyik legfényesebb fejezetét írta. A beszélgetés során szó esett a kezdetekről, a fedett pálya nélküli, viszontagságos edzésekről, valamint a magyar néptánc, a csárdás jégre adaptálásáról, ami világszerte ismertté tette a magyar jégtáncot.

Regőczy elmondta, hogy a sport iránti szenvedély és a család támogatása nélkülözhetetlen volt a sikerhez. Édesanyja volt az edzőjük, nagyapja a légzés- és emeléstechnikát tanította, nagymamája, egykori néptáncoktató pedig a csárdás ötletét adta. "A nagyikám a zenében segített, néptáncoktató volt. Ő mondta azt, hogy hát ha már táncoltok, és ha már jégtáncnak hívják a sportot, amit választottatok, akkor próbáljuk meg a néptáncot" – idézte fel a műsorban.

A kezdetek nem voltak könnyűek. A családi kupatanács döntött úgy, hogy a sokat betegeskedő Krisztinát levegőre kell vinni, így került a jégre. A Vajda Péter utcai Általános Iskola udvarán, ahol akkor még lehetett jeget csinálni, kezdődött a történet. Onnan vezetett az út a Kisstadionba, ahol megismerkedett Sallai Andrással. "Nálam ez volt az első ilyen Bandival, és aztán később megbeszéltük, hogy ő is így érezte, hogy valahogy tudtuk, hogy nekünk együtt kell korcsolyázni" – mondta.

A magyar virtus a jégen: a csárdás világhódító útja

A beszélgetés egyik központi témája volt a magyar néptánc jégre adaptálása. Regőczy szerint a legfontosabb dolog az volt, hogy a magyar csárdáson keresztül sikerült megismertetniük a sportot szerető közönséggel Magyarországot és a magyar népművészetet. "A magyar néptáncot, ami egy helyben járó topogó tánc, megpróbáltuk áttenni a sikló jégre, és megpróbáltuk egy kicsit az ízét, a hangulatát átadni" – mondta. A produkciók sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint az 1979-es bécsi világbajnokság, ahol az utolsó 15-20 másodpercben a zenét sem lehetett hallani a vastapstól.

A magyar virtus, ami a jégen is átütött, nemcsak a közönséget, hanem a nemzetközi szakmát is lenyűgözte. A páros a balett, a néptánc és a társastánc ötvözetét vitte a jégre, ami egyedülálló volt a mezőnyben. "Azt hiszem, a legfontosabb dolog az volt, hogy így a magyar csárdáson keresztül sikerült megismertetnünk a sportot és a jégtáncot szerető közönséggel Magyarországot is és a magyar néptáncot is, a népművészetet, a gyönyörű ruháimat" – tette hozzá.

Az olimpia, ami örök emlék marad

A műsorban felelevenítette az 1980-as lake placidi olimpia emlékét is, ahol a szovjet páros mögött végeztek, de a közönség és a nemzetközi szakma szerint nekik kellett volna nyerniük. Az amerikai kommentátor szavait idézve: "ez az a kettős, akinek nyernie kellett volna". Regőczy elmondta, hogy bár betegséggel küzdött az olimpia alatt, ők úgy érezték, életük legjobbját adták. "Aki felvállalja, hogy egy pontozásos sportágat választ, annak ezzel számolnia kell, pláne egy olyan szituációban, hogy a szovjet kettősökkel versenyez" – tette hozzá.

A politikai felállás mindig is benne volt a versenyzésben. A szovjet sportdiplomácia más szinten állt, mint a magyar. "A keleti blokk természetesen el volt köteleződve. A nyugat viszont angol edzőnk volt, tehát mi olyan sehol se voltunk igazán. De hát aztán csak sikerült a végén" – mondta. A világbajnokságot két héttel az olimpia után megnyerték, ami egyfajta elégtétel volt számukra.

A jégtánc mai helyzete: kihívások és lehetőségek

A műsor végén Regőczy a jégtánc utánpótlásának mai helyzetéről is beszélt. Véleménye szerint a legnagyobb kihívást a drága és nehezen hozzáférhető jégidő jelenti, valamint az, hogy a fiatalok a gyorsan változó világban egyre nehezebben vállalják a hosszú távú, kitartó munkát. "A mi szakágunkban 10 plusz év kell ahhoz, hogy eljussanak technikailag oda, hogy egy világversenyen tényleg nívósan tudjanak részt venni" – mondta.

A nyugdíjas éveit aktívan töltő legenda szerint a sikerhez belső késztetés és a sport szeretete szükséges. "Aki érzi magában azt, hogy ő ezt nagyon szeretné, és sportolni csak most lehet, tanulni egy picit később is lehet, aki ezt érzi, az marad, aki nem érzi, az nem marad" – mondta. A magyar jégtánc jövőjével kapcsolatban azt kívánta, hogy nagyobb utánpótlás-nevelési bázis és magyar edzőtovábbképzés jöjjön létre, hogy több magyar gyerek lehessen a jégen.