A szétszórt kutatás problémája — és annak gyökerei
A magyar kutatóintézeti rendszer az elmúlt évek alatt szétaprózódott. A Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete (TDDSZ) szerint a jelenleg szétszórt 18 intézetnek — négy az ELTE-hez tartozó kutatóközpont, 14 pedig a HUN-REN-hez csatolt — az MTA keretei közé kellene visszakerülnie. Ez nem csupán szervezeti kérdés: a kutatók szerint a jelenlegi felépítés gátolja az autonóm tudományos munkát, és a magyar tudomány nemzetközi versenyképességét is veszélyezteti.
A HUN-REN (Magyar Kutatási Hálózat) 2019-ben jött létre, mint egy új, centralizált kutatási szervezet. Az ötlet az volt, hogy az állami kutatóintézeteket egy közös hálózatba szervezve, hatékonyabbá és koordináltabbá lehet tenni a magyar kutatást. A gyakorlatban azonban az történt, hogy az intézmények elvesztették az autonómiájukat, és egy új, birokrata adminisztratív központ jött létre, amely — a kutatók szerint — nem segít, hanem akadályoz.
Az autonómia hiánya — a kutatók panasza
A HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat kutatóintézetei főigazgatói egy közös állásfoglalásban azt írták: "A kormányprogramban megfogalmazott célkitűzés – »Visszaadjuk a tudomány autonómiáját. Új, átlátható törvényt készítünk, amely visszaállítja az MTA (Magyar Tudományos Akadémia) és az állami kutatóintézetek szakmai önállóságát, és rendezi az akadémiai vagyon helyzetét.« kapcsán a HUN-REN törvény által létrehozott szervezet jövőképét, a működési alapelveit, újragondolásra javasoljuk."
Ez a megfogalmazás visszafogott, de a tartalom radikális: a kutatók azt mondják, hogy a HUN-REN törvénye nem felel meg az új kormány ígéretének. A kutatói önkormányzat elve — amely a tudományos szabadság alapja — csak marginálisan érvényesül a jelenlegi jogszabályban. Az intézetvezetők azt is megjegyzik, hogy az újonnan kiépített adminisztratív irányító központ mérete és centralizációs törekvése nem áll arányban a kutatóhálózat valódi potenciáljával.
Más szóval: túl sok a bürokrácia, túl kevés az autonómia. Ez a magyar tudomány számára katasztrofális lehet, mert a kutatás — különösen az alapkutatás — nem virágzik birokrata felügyelet alatt. A kutatók kreativitásra, szabadságra és hosszú távú gondolkodásra szorulnak, nem pedig negyedéves teljesítményellenőrzésekre.
A szakszervezet hangja: a dolgozók érdekei
A Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete (TDDSZ) egy másik aspektusra hívja fel a figyelmet: a kutatók dolgozói jogaira és érdekeire. A szakszervezet azt kéri, hogy az MTA alatt működő kutatóhálózatnak autonómiát kell élveznie, és önálló módon kell működnie. Fontosnak tartják a dolgozói érdekképviseletet is — üzemi tanácsoknak és a reprezentatív szakszervezetnek is helyt kell kapniuk a jövőben, és a kutatóhálózat jövőjéről szóló tárgyalásokba is be kell vonni őket.
Ez az utolsó pont nem elhanyagolható: a kutatók nem csupán tudósok, hanem munkavállalók is. Az elmúlt évek alatt sok esetben a munkavégzési feltételek romlottak, a fizetések stagnáltak, és a kutatók érdekképviselete marginalizálódott. Az új kormány ígérete szerint ezt meg kell változtatni.
A vagyon és a fizetések kérdése — a gyakorlati akadályok
Egy másik, de legalább olyan fontos probléma az MTA tulajdonában lévő ingatlanvagyon helyzete. Az intézetvezetők ezt "alkotmánysértőnek" nevezik: "Az MTA tulajdonában lévő, kutatóhálózat intézményei által használt ingatlanvagyon alkotmánysértő helyzetének megoldását alapvető fontosságúnak tartjuk."
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a kutatóintézetek olyan épületekben működnek, amelyek az MTA tulajdonában vannak, de a HUN-REN szervezet irányítja őket. Ez jogi és pénzügyi kaotikumhoz vezet, és gátja az intézmények hosszú távú fejlesztésének. Hogyan lehet beruházni egy épületbe, ha nem világos, hogy ki a tulajdonos, és ki jogosult döntéseket hozni?
A szakszervezet pedig azt kéri, hogy a kutatók alapbéreit olyan szintre emeljék, hogy "a tudományos dolgozóknak olyan fizetést kell meghatározni, amely mellett nem kényszerülnek másodállásokra vagy egyéb kiegészítő jövedelmek keresésére". Ez a gyakorlatban azt jelenti: sok magyar kutató jelenleg nem tudja a kutatásból megélni, és kénytelen más munkát is vállalni — például egyetemi oktatást, vagy még rosszabb esetben, teljesen más szakterületen dolgozni.
Ez nyilvánvalóan csökkenti a tudományos termelékenységet és a kutatás minőségét. Ha egy kutató fele idejét másik munkára fordítja, akkor a kutatásra csak fele ideje marad. Ez pedig azt jelenti, hogy a magyar tudomány versenyképessége csökken, és a legjobb kutatók külföldre mennek.
A konkrét javaslatok — mit kell tenni?
Az intézetvezetők konkrét javaslatokat tesznek az új kormánynak:
Első: A kormány módosítsa a HUN-REN törvényt. A módosítások legfontosabb eleme a kutatói önkormányzatiság és a teljes tudományos, gazdasági és működtetési autonómia biztosítása. Ez azt jelenti, hogy a kutatók maguk dönthessenek a kutatási prioritásokról, a finanszírozásról, és az intézmények irányításáról.
Második: A HUN-REN alapító jogait az MTA kapja meg, a finanszírozás forrása pedig az MTA fejezetébe kerüljön. Más szóval: az MTA legyen az intézmények fő finanszírozója és irányítója, nem pedig egy külön szervezet.
Harmadik: Az intézmények jogállása ne változzon, az államháztartási törvény hatályán kívüli állapot maradjon fenn. Ez azt jelenti, hogy az intézmények megtartsák az autonómiájukat, és ne legyenek közvetlenül az állami bürokrácia alá rendelve.
Negyedik: Az MTA és a HUN-REN közötti vagyonjogi patthelyzet feloldásáról közös megállapodás szükséges. Az ingatlanvagyon helyzetét rendezni kell, hogy az intézmények hosszú távú fejlesztésekbe tudjon beruházni.
Az intézetvezetők azt is hangsúlyozzák: "Amennyiben a kutatóhálózat az MTA keretein belül működhet tovább, javasoljuk az intézmények integritásának, szervezeti önállóságának és működési autonómiájának megőrzését, biztosítva ezzel a köztestületi és irányítási struktúráktól való függetlenséget."
Ez a megfogalmazás fontos: a kutatók nem azt akarják, hogy az MTA központi bürokráciája irányítsa az intézeteket. Azt akarják, hogy az MTA legyen az intézmények szervezeti kerete, de az intézmények maguk dönthessenek a kutatási kérdésekről.
Az új kormány feladata — és az idő sürget
A Tisza-kormány tudománypolitikai ígéretei most komoly próbára kerülnek. Az MTA már jelezte, hogy együttműködne az új kormánnyal a tudománypolitika megújításában, és minden releváns adatot, kutatást és stratégiai tervet rendelkezésére bocsát. De az intézetvezetők és a szakszervezet nem hajlandók tovább várni.
A kérdés most az, hogy a kormány mennyire veszi komolyan ezeket a javaslatokat, és milyen gyorsasággal módosítja a HUN-REN-törvényt. A magyar tudomány autonómiájáról és versenyképességéről van szó — ez nem lehet halogatás tárgya. Az elmúlt évek alatt már sok tehetséges kutató ment külföldre, és ha a helyzet nem javul, még többen fognak menni.
A Tisza-kormány választási ígérete szerint vissza kell adni a tudomány autonómiáját. Most az a kérdés: tényleg ezt fogja tenni, vagy csak szavak maradnak az ígéretek? A kutatók türelme nem végtelen, és a magyar tudomány jövője forog kockán.