Feszültség az ELTE-n: a Nézőpont tévedése és a kollégák felháborodása
Április 27-én parázs hangulatú értekezletet tartottak az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának Politikatudományi Intézetében. A téma: Mráz Ágoston Sámuel (a Nézőpont Intézet vezetője, az intézet adjunktusa) választási közvélemény-kutatásai. A Nézőpont előrejelzése szerint a 106 választókerületből 66-ban Fidesz-győzelem várható, 39-ben a Tisza Párt kerekedhet felül. A valóság: a Fidesz mindössze tíz körzetet nyert meg, a Tisza 53,2–38,6 százalékos arányban győzött.
„Mégis hogy a ménkűbe lehetett ekkora a különbség a valóság és a Nézőpont számai közt? – nagyjából ez volt a lényeg. Ekkora mellélövést szakmailag nem lehet a szőnyeg alá söpörni, ez ugyanis több mint hiba” – idézett a 24.hu egy oktatót. Többen tudatos manipulációval és hamisítással vádolták Mrázt, és etikai vizsgálatot kezdeményeznének ellene. „Emellett nem lehetett elmenni szó nélkül” – tette hozzá egy másik forrás.
Az értekezlet: vádak és védekezés
Az április 27-i intézeti értekezleten lényegében Mráz Ágostonról és tevékenységéről volt szó. Egy a lapnak nyilatkozó oktató szerint nemcsak a tanári kar, de a hallgatók is jelezték elégedetlenségüket. „Az is kérdés, hogy oktathat valaki, who ekkorát téved?” – tette fel a kérdést az egyik jelen lévő oktatótárs. Mráz a lap szerint nem tudott kielégítő magyarázatot adni, azt az álláspontot képviselte, hogy a rendelkezésükre álló mérésekből ilyen támogatottsági adatokra következtettek.
Más úgy emlékszik, hogy az értekezleten egyesek kifejezetten durva stílusban beszéltek Mrázzal, nemcsak számonkérni, de „rögtönítélni” is szerettek volna. A vita hevességét jelzi, hogy felvetődött: Mráz a következő szemeszterben ne tartson kötelező előadást, csak szemináriumot, sőt az egyéves, fizetés nélküli szabadság is szóba került.
Mráz: maradok
Mráz a 24.hu-nak röviden annyit mondott: marad az ELTE-n, és megtartja óráit. Arató Krisztina intézetigazgatóval külön is egyeztetett, ahol arra hivatkozott, hogy a Nézőpont módszertanát felülvizsgálják, az egyetemi és a nézőpontos tevékenységét pedig korábban is elválasztotta, és ezután is így kívánja tenni. Dékáni szinten állítólag olyan állásfoglalás született, hogy nem szeretnék Mráz távozását az egyetemről, de a kurzusairól az intézet dönt.
Az akadémiai szabadság határai
Az eset rávilágít egy kényes kérdésre: meddig terjed az akadémiai szabadság, és hol kezdődik a politikai véleményalkotás felelőssége? Mráz kollégái szerint a tévedés olyan mértékű, hogy az már szakmai alkalmatlanságot jelez. Mások szerint azonban az egyetemnek nem feladata, hogy politikai nézeteket bíráljon el – a tudományos vitának a katedrán kell maradnia.
A kormányváltás utáni Magyarországon ez az ügy is azt mutatja: a régi és az új hatalom közötti átmenet nemcsak a politikában, hanem a tudományos életben is feszültségeket szül. Mráz Ágoston esete akár precedenst is teremthet: vajon egy kutató elveszítheti-e egyetemi állását, mert a közvélemény-kutató cége tévedett? Vagy az akadémiai szabadság védelme alatt továbbra is taníthat, függetlenül attól, hogy milyen politikai előrejelzéseket tett közzé?
Következmények és tanulságok
Az eset több szempontból is figyelemre méltó. Egyrészt rávilágít a közvélemény-kutatás módszertani kihívásaira: a Nézőpont tévedése nem egyedi, de a mértéke kirívó. Másrészt felveti a kérdést: vajon a politikai kötődésű kutatók mennyire lehetnek elfogulatlanok a munkájuk során? Harmadrészt pedig az egyetemi autonómia és a politikai nyomásgyakorlás határait feszegeti.
A Vonalban úgy látja: az akadémiai szabadság védelme fontos, de nem jelenthet korlátlan felmentést a szakmai felelősség alól. Mráz Ágoston esete arra is figyelmeztet, hogy a politikai véleményalkotás és a tudományos munka közötti határvonal egyre inkább elmosódik – és ezt a helyzetet minden érintettnek tiszteletben kell tartania.