Két rendezvény, egy nap
Május 9-én, az Országgyűlés alakuló ülésének napján Budapest két pontján is ünnepeltek. Karácsony Gergely (főpolgármester, Párbeszéd) a Lánchíd lábához hirdetett „rendszerzáró” koncertet, míg Magyar Péter (Tisza Párt elnöke, miniszterelnök) a Kossuth téren tartott nagyszabású népünnepélyt. A két esemény időzítése és hangulata jól mutatta az ellenzéki tábor belső feszültségeit. Karácsony Gergely eredetileg péntek estére tervezte a koncertet, de Magyar Péter kérésére végül szombat délutánra, az eskütétel előtti időszakra tette át. Ez a gesztus azonban nem oldotta fel a két politikus közötti rivalizálást.
A Lánchídnál: Bródy János és a nosztalgia
A Lánchídnál Bródy János lépett fel, aki az „Ezek ugyanazok” című dalával búcsúztatta a NER-t. Az énekes megköszönte „az elszánt demokratáknak, a forradalminak tűnő fiataloknak”, a Tisza Szigeteknek és Magyar Péternek is, hogy a dalt már múltidőben énekelheti. A rendezvény hangulata inkább nosztalgikus volt, semmint forradalmi. Többen nehezményezték, hogy a fellépők névsora csak pár órával a rendezvény előtt derült ki. „Sejtettem, hogy nem lesz valami nagy szám, hát sehol semmi infó nem volt, ki lép fel” – mesélte egy négyfős társaság. A koncertet a Brumiko együttes zárta, amely a 80-as, 90-es évek rendszerváltó zenekaraitól merít ihletet. Az együttes frontembere, Győri Brúnó mindössze egy éves volt, mikor elkezdődött a leváltott rendszer. „Ha van Isten, én lerángatom” – búcsúzott Barabás Lőrinccel közös dalával a zenekar.
A Kossuth téren: Presser Gábor és a tömeg
A Kossuth téren ezzel szemben hatalmas tömeg gyűlt össze. A meglepetésfellépő Presser Gábor volt, aki a „Legyenek boldog hétköznapjaitok!” kívánsággal zárta a műsort. A résztvevők között voltak, akik mindkét helyszínen megfordultak, de sokan egyértelműen a Tisza Párt rendezvényét favorizálták. „Fel sem fogtam még ezt az egészet, pedig buliztam a választások után is. Kell ez nekem, úgyhogy felrángattam az öcséméket is vidékről” – mondta egy fiatal. A hangulatot azonban beárnyékolta a két rendezvény közötti rivalizálás. „Bár akörül a Vörösmarty körül is mekkora személyi kultusz alakult ki, hát jól jött neki is a forradalom, ma megünnepeljük Pétert, de rocksztár ne legyen” – jegyezte meg egy idősebb úr. A Kossuth téren a műsorban fellépett Oláh Ibolya is, aki a Magyarország című dalt énekelte el, valamint Molnár Ferenc Caramel, aki a Szállok a dallal című dalát adta elő. A rendezvény zárásaként a Sükösdi Danubia Tamburazenekar játszott, majd DJ gondoskodott a hajnali kettőig tartó buliról.
A kérdés: kié a jövő?
A két rendezvény jól mutatta az ellenzéki tábor megosztottságát. Karácsony Gergely a saját bázisát erősítette, míg Magyar Péter a nemzeti egységet hangsúlyozta. A kérdés azonban továbbra is nyitott: vajon az ellenzéki összefogás képes lesz-e túllépni a személyes rivalizáláson, és közös jövőt építeni? Ahogy az egyik résztvevő fogalmazott: „Most a nép váltott rendszert, és ez hatalmas különbség.” A következő hónapokban kiderül, hogy ez az ünneplés valódi egységet hozott-e, vagy csak átmeneti fegyverszünetet a hatalomért folytatott harcban.