„Nem vagyok magyar író” – David Szalay megnyitóbeszéde
Csütörtök délután a budapesti Vörösmarty téren megnyílt a 97. Ünnepi Könyvhét, a magyar irodalom egyik legfontosabb seregszemléje. A megnyitóbeszédet David Szalay Booker-díjas, magyar származású brit-kanadai író tartotta, aki az első pillanattól kezdve világossá tette viszonyát a magyar irodalomhoz.
„A szó bármiféle leegyszerűsített értelmében véve én nem vagyok magyar író” – szögezte le Szalay, majd hozzátette: „Magyar írók magyarul írnak, én pedig nem – sőt bármilyen sajnálatos, nem is lennék rá képes.” A kijelentés sokakat meglepett a közönség soraiban, hiszen Szalay magyar származású, gyermekei is Magyarországon születtek és nőnek fel. Az író ugyanakkor elismerte, hogy Magyarország „rendkívül fontos szerepet játszott” az életében, és felidézte: 1992-ben a Magyar Rádiónál dolgozott, ahol első honoráriumát kapta. „Életemben először itt, Magyarországon kaptam honoráriumot azért, hogy írtam valamit” – mondta.
Szalay beszédében „örökös kívülállónak” nevezte magát Magyarországon. „Nem csak az egyik szülőm magyar – nekem a gyerekeim is magyarok. Itt születtek, itt nőnek fel, hamisítatlan helybeliek, anyanyelvi beszélők, amilyen én már sohasem leszek. Emiatt aztán egyre inkább úgy érzem, afféle egygenerációs rendellenesség vagyok, az elődeim és az utódaim is magyarok, csak én magam nem vagyok rendes magyar. Csupán egy vargabetű. Holtág. Bennfentes kívülálló, aki ide is tartozik, meg nem is, aki sehol sincs igazán otthon. Ami, azt hiszem, a művész örök érvényű pozíciója” – fogalmazott.
Tarr Zoltán bejelentései
Az eseményen váratlanul megjelent Tarr Zoltán, a társadalmi ügyekért és kultúráért felelős miniszter is, aki beszédében bocsánatot kért az előző kormányok kulturális politikájáért. „Azért is jöttem el, hogy bocsánatot kérjek. Bocsánatot szeretnék kérni az előző miniszter és az előző kormányok helyett ennek a területnek az elhanyagoltsága miatt” – fogalmazott Tarr Zoltán. A miniszter azonnali intézkedéscsomagot jelentett be a magyar irodalom megmentésére, amelynek részeként felfüggesztik az árkötöttségi törvény alkalmazását, és széles körű egyeztetést kezdeményeznek a könyvpiac szabályozásáról.
Tarr Zoltán szerint az irodalom és a könyvkiadás nemzeti ügy, és „nagyon fontos eszköze annak, hogy visszataláljunk és újra elfoglaljuk méltó helyünket Európában”. A bejelentés vegyes fogadtatásra talált: a kiadók és könyvkereskedők egy része üdvözölte a lépéseket, mások azonban attól tartanak, hogy a gyors intézkedések újabb bizonytalanságot hozhatnak a piacra.
A magyar irodalom helyzete
A könyvhét megnyitóján Gál Katalin, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése (MKKE) elnöke is felszólalt, aki hosszasan sorolta a magyar könyvkiadást sújtó problémákat: infláció, energiaárak növekedése, papírhiány, logisztikai költségek emelkedése, szakemberhiány, irreális adóterhek, csökkenő vásárlóerő. „Hosszú időn át sújtott minket, mint más kreatív iparágakat is az infláció, az energiaárak növekedése, a papírhiány, a logisztikai és egyéb költségek emelkedése, szakemberhiány, az irreális adóterhek, a szabad szellemi foglalkozású munkatársak adózási lehetőségeinek változása, a csökkenő vásárlóerő és általánosságban a gazdaság ezernyi baja” – sorolta.
A miniszter bejelentései között szerepelt az e-könyvek és hangoskönyvek áfakulcsának felülvizsgálata, a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) könyvtámogatási programjának kiterjesztése, valamint egy állami könyvvásárlási program elindítása pedagógusoknak, könyvtárosoknak és közművelődési dolgozóknak. Tarr Zoltán ígéretet tett arra is, hogy felülvizsgálják azokat a törvényeket, amelyeket a Fidesz–KDNP „öncélúan, a gyermekvédelemmel hazug módon takarózva hozott”.
Következmények és kilátások
A könyvhét további programjai között számos író-olvasó találkozó és dedikálás szerepel, a szervezők pedig abban bíznak, hogy a rendezvény hozzájárul a magyar irodalom népszerűsítéséhez. Azonban a kormányváltás utáni első nagy kulturális eseményen érezhető volt a feszültség: a régi rendszer támogatói és az új kormány hívei között továbbra is mély a szakadék. A kérdés az, hogy Tarr Zoltán ígéretei valódi változást hoznak-e, vagy csupán újabb politikai játszma részét képezik. A magyar irodalom jövője most a miniszteri intézkedések gyakorlati megvalósításán múlik.