Idő előtti gyanúsítás – az ügyészség is elismerte

A Legfőbb Ügyészség kedden megszüntette Szabó Bence volt rendőrszázados gyanúsítotti jogállását – erősítette meg a hírt a jogi képviselő, Laczó Adrienn ügyvéd. A döntés értelmében az előállítását elrendelő határozat is hatályát vesztette. Az ügyészség indokolásában kifejtette: Szabó Bence hivatali visszaélés bűntette miatti gyanúsítása idő előtti volt, és jelenleg az is valószínűsíthető, hogy a gyanúsított célzata – hacsak a nyomozás nem eredményez az állított közérdekű célt cáfoló bizonyítékot – nem irányult jogtalan előny szerzésére vagy jogtalan hátrány okozására.

Laczó Adrienn az ügyészség határozatáról elmondta: nem csak a gyanúsítást találták alaptalannak, de azt is hozzátették, hogy amennyiben nem áll be jelentős fordulat az ügyben, úgy a hivatali visszaélés vádja sem áll meg. Az ügyvéd abban bízik, hogy ez azt is jelenti, hogy az eljárást hamarosan megszüntethetik. Hozzátette, bár az eljárás nem szűnt meg, a továbbiakban az ismeretlen tettes ellen folyik, Szabó Bence személye mentesül alóla, így jelen állás szerint újra vállalhat állami szerepet, akár a rendőrséghez is visszatérhet.

A Tisza-ügy háttere – titkosszolgálati eszközökkel a párt ellen?

Szabó Bence neve március végén került a nyilvánosság elé, amikor a Direkt36-nak adott interjújában arcát és nevét vállalva beszélt arról: tudomása szerint nemzetbiztonsági eszközökkel próbálták meg bedönteni a Tisza Pártot a választás előtt. Elmondása szerint 2025 júliusában gyermekpornográfia gyanújával indult nyomozás két, a Tiszához köthető informatikus ellen, de ilyen tartalmat végül nem találtak. A lefoglalt adatokból szerinte inkább az rajzolódott ki, hogy a Tisza informatikai rendszerének feltörésére, akár megbénítására irányuló akció zajlott.

A nyilvánosságra hozatal után Szabó Bencénél házkutatást tartottak, majd hivatali visszaéléssel gyanúsították meg. Pintér Sándor akkori belügyminiszter árulónak nevezte a volt rendőrszázadost. Az eset rávilágít arra, hogy a korábbi kormányzat milyen eszközökkel próbálta ellehetetleníteni a politikai ellenfeleket – a mostani ügyészségi döntés pedig azt mutatja, hogy ezek a módszerek nem mindig állták ki a jogi próbát.

Szakértői vélemény és következmények

Tóth Mihály büntetőjogász már korábban is úgy vélekedett a HVG-nek, hogy „amit Szabó Bence egykori százados elkövetett, fegyelmi vétségnek számít, de miután leszerelt, már ezért sem vonható felelősségre. A gyanúsítás során megfogalmazott hivatali visszaélést a bíróság feltehetően nem tartja majd megalapozottnak.”

A volt százados Instagram-oldalán úgy fogalmazott: „Jelenleg úgy tűnik, tényleg közérdek volt a célom, nem a Direkt36 jogtalan előnyhöz segítése.” Ugyanakkor emlékeztetett arra, hogy a szóban forgó nyomozás továbbra is zajlik, a lefoglalt eszközeit például továbbra is vizsgálják.

Az eset több kérdést is felvet. Egyrészt azt, hogy a korábbi kormányzat mennyire volt hajlandó akár a titkosszolgálati eszközöket is bevetni a politikai ellenfelekkel szemben. Másrészt azt, hogy a mostani ügyészségi döntés vajon mennyiben tekinthető a jogállamiság helyreállításának, vagy csupán egy kényszerű lépésnek a nyilvánvalóan gyenge lábakon álló vád miatt.

A jogállamiság kérdése

A Szabó Bence-ügy rávilágít a magyar jogrendszer egyik sérülékeny pontjára: a politikai nyomásgyakorlás lehetőségére a bűnüldöző szerveken keresztül. Az, hogy egy volt rendőrszázadost azért gyanúsítanak meg hivatali visszaéléssel, mert nyilvánosságra hozott egy, a közérdeket szolgáló információt, aggasztó precedens. Az ügyészség mostani döntése ugyan helyre tette a jogi kereteket, de a kérdés továbbra is nyitott: vajon hány hasonló eset maradt a homályban?

A Tisza Párt győzelme után a magyar politikai életben új korszak kezdődött. Az elmúlt években a hatalom gyakran használta a titkosszolgálatokat és a rendőrséget politikai célokra – ezt most a Legfőbb Ügyészség döntése is megerősíti. A kérdés az, hogy az új kormányzat mennyire lesz képes ezt a gyakorlatot felszámolni, és valódi jogállami kereteket teremteni.

Következmények és tanulságok

Szabó Bence számára az ügyészségi döntés egyértelmű győzelem. Visszatérhet a rendőrséghez, és folytathatja a munkáját. Az ügy azonban messze túlmutat egyetlen ember sorsán. Azt mutatja, hogy a politikai hatalommal való visszaélés nem marad következmények nélkül – még akkor sem, ha ehhez időre van szükség.

A magyar társadalom számára az eset egy fontos tanulsággal szolgál: a jogállamiság nem csupán egy elvont fogalom, hanem olyan gyakorlati keret, amely minden állampolgárt megillet. Aki ezt megsérti, annak előbb-utóbb szembesülnie kell a következményekkel. A mostani döntés reményt adhat arra, hogy a magyar igazságszolgáltatás képes önállóan, politikai nyomás nélkül működni.