„Nem ért váratlanul” – a döntés háttere
Sofron István, a magyar jégkorong egyik legmeghatározóbb alakja távozik a Ferencvárostól. A 39 éves csatár a Nemzeti Sportnak adott interjújában elmondta: a klub döntése volt, hogy nem hosszabbítanak szerződést. Március közepén közölte vele a vezetőedző, Timo Saarikoski, hogy nem számít a legjobb hat csatár között. „Nem ért annyira váratlanul a döntés, sok kérdőjel volt bennem” – mondta Sofron.
Az idény elején Sofron még sokat játszott, jól ment a játék neki és a csapatnak is. Aztán megsérült a könyöke, meg kellett műteni, november végétől négy és fél-öt hetet kihagyott. Miután visszatért, már egy meccs erejéig sem kapta meg azt a bizalmat, amit előtte. Sem emberelőnyben, sem emberhátrányban nem számítottak rá. A harmadik-negyedik sorba került, feleannyi játékidővel, mint a légiósok. „Így pedig nem is tudtam úgy teljesíteni, ahogy akartam” – tette hozzá.
A légiósok túlsúlya – a magyar hoki csapdája
Az első két sorban kizárólag légiósok játszottak. Az eredmény nem jött: a Ferencváros nem jutott be a legjobb tízbe az ICEHL-ben. Sofron szerint a keretből lehetett volna többet kihozni, de a magyarok nem kaptak annyi lehetőséget, mint korábban. „A magyar hoki jövőjét az szolgálná, ha a hazai játékosok több lehetőséget kapnának” – hangsúlyozta.
Ez a probléma nem új keletű. Az ICEHL-ben a magyar csapatok gyakran kénytelenek légiósokkal feltölteni a keretüket, hogy versenyképesek maradjanak. Azonban a túlzott légiós-függőség hosszú távon káros a magyar jégkorong számára. A fiatal magyar játékosok nem kapnak elég játékidőt, a válogatott utánpótlása szenved. Sofron esete is ezt példázza: egy tapasztalt, bizonyított magyar játékos szorul ki a csapatból a légiósok miatt.
Beszélgetések az edzővel – eredmény nélkül
Sofron többször beszélt a helyzetéről Timo Saarikoskival, de nem történt változás. Hiába jött hét-nyolc vereség sorozatban, majd egy-két győzelem és aztán ismét vereségek, a sorok nem változtak. „Egy meccs erejéig sem kerültem vissza az első két sorba vagy emberelőnyben a jégre” – mondta. Nehéz volt ez a szituáció a magyar válogatott játékosoknak. Próbálta tenni a dolgát, ott segíteni a csapatot, ahol lehetőséget kapott, de a bizalom hiánya mély nyomot hagyott benne.
Jövő: Fehérvár vagy más?
Sofron szívesen visszatérne Fehérvárra, ahol pályafutása elkezdődött. „Jó keretet adna a karrieremnek, ahol elkezdődött, ott fejeződne be” – mondta. Harminckilenc éves lesz, de ha a sérülések elkerülik, még két-három évet érez magában. A gazdasági helyzet azonban nem rózsás, mindenki kivár. A többi magyar csapattal is felvette a kapcsolatot.
A Fehérvár visszacsábítása nem lenne meglepő: a klubnál korábban meghatározó szerepet játszott, és a szurkolók is szívesen látnák vissza. Azonban a gazdasági nehézségek minden csapatot érintenek, így nem biztos, hogy a Fehérvár anyagilag is versenyképes ajánlatot tud tenni.
Tanulságok a magyar hoki számára
Sofron István távozása nemcsak a Ferencváros, hanem a magyar hoki számára is figyelmeztető jel. Ha a légiósok kiszorítják a hazai játékosokat, a magyar jégkorong jövője kerül veszélybe. A kluboknak meg kell találniuk az egyensúlyt a versenyképesség és a magyar játékosok fejlesztése között. A magyar hoki jövője azon múlik, hogy a hazai játékosok kapnak-e elég lehetőséget a bizonyításra.
Sofron esete rávilágít arra is, hogy a bizalom és a kommunikáció hiánya milyen károkat okozhat. Egy tapasztalt, elkötelezett magyar játékos kiszorul a csapatból, mert az edző nem bízik benne. Ez nemcsak Sofronnak, hanem a magyar hokinak is veszteség.
A kérdés az: vajon a magyar hoki vezetői levonják-e a tanulságokat? Vagy továbbra is a légiósokra építkeznek, és a magyar játékosok háttérbe szorulnak? Sofron távozása egy újabb figyelmeztetés – de vajon meghallják-e?