A döntés: azonnali hatályú felmondás
Csütörtökön a Fidesz-közeli Mediaworks azonnali hatállyal felmondta a 153 éves Népszava nyomdai és terjesztési szerződését. A lap szerkesztősége közleményében tudatta, hogy a pénteki lapszám már nem jelenhet meg. A döntés hátterében a lap által felhalmozott jelentős tartozás áll, amelyet a Mediaworks tulajdonában lévő nyomda- és terjesztőcég felé halmoztak fel. A szerkesztőség szerint a lépés ellenséges, mivel a Mediaworks monopolhelyzetben van a nyomdai és terjesztési piacon, és maga is napilapot – a Magyar Nemzetet – ad ki.
A Népszava az elmúlt években állami hirdetésekből és előfizetői díjakból tartotta fenn magát. A szerkesztőség szerint a kormányzati hirdetések befogadásáról a tulajdonosok döntöttek, és a szerkesztőség „határozott fellépéssel” visszautasította a „legaljasabb hirdetéseket”, amelyek „bábjátékosként ábrázolták Soros Györgyöt vagy hazug vádakkal támadták Ursula von der Leyent, Volodimir Zelenszkijt és Magyar Pétert”. A visszautasítást szerintük „egzisztenciális fenyegetés” követte.
A lap története: a NER hibrid lénye
Haraszti Miklós, a 444.hu-n megjelent elemzésében úgy fogalmazott: a Népszava a Fidesz „megkésett bosszújának” áldozata. Szerinte a lap a NER alatt „hibrid lény” volt: a szerkesztése és újságírása független és ellenzéki maradt, de anyagilag a kormányzati hirdetésektől függött. „A halál csókját a print kiadás már a Népszabadság legyilkolása után megkapta” – írta.
A 444.hu másik cikke szerint a Népszava 2016-tól volt a kormánymédia része, amikor Orbán Viktor „lerendelte magához Hatvanpusztára Puch László vállalkozót, az MSZP korábbi pénztárnokát, hogy vegye meg neki a Népszavát”. A lapot később Leisztinger Tamás vásárolta meg, majd 2025 júniusától a Konthermo Hőszolgáltató Zrt. a tulajdonos.
Hargitai Miklós: a kormány mesterségesen állított elő függőséget
Hargitai Miklós, a Népszava munkatársa a HVG-nek adott interjújában részletesen beszélt a lap helyzetéről. Szerinte „az állami hirdetések története nem úgy kezdődött, hogy jött a kormány, és finanszírozni akarta a Népszavát. A kormány tényleg jött, de először is eltávolította (fenyegetésekkel) a piaci hirdetőket a laptól.” Hargitai szerint a Mészáros-nyomda monopolhelyzetbe hozása és diszkriminatív árazása tette lehetetlenné a lap piaci alapon való működését.
Hargitai azt is elmondta, hogy a szerkesztőség többször is nyomásgyakorlási kísérleteknek volt kitéve, amelyeket dokumentáltak. „Nem sok öröme lesz benne az érintetteknek, ha ezeket az eseteket nyilvánosságra hozzuk (a legkevésbé Rogán Antal fog örülni)” – fogalmazott.
A MÚOSZ álláspontja: állami médialap kell
A Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) szolidaritásáról biztosította a lapot. Közleményükben hangsúlyozták: „A Fidesz-médiaholding tagvállalata volt a lap nyomdája és terjesztője. Monopolhelyzetben. A valóban létező tartozásra hivatkozva, azonnali hatállyal felmondták a szerződést.”
A MÚOSZ szerint a média általában is nehéz helyzetben van: „A hirdetők eltűntek: vagy a nagy nemzetközi techóriások szívták el a lapok elől az ilyen bevételt, vagy az elmúlt másfél évtizedes Fidesz-uralom riasztotta el a vállalatokat attól, hogy ellenzéki lapoknál reklámozzanak.”
A szövetség pár hete vitairatot tett közzé, amelyben állami médialap létrehozását javasolta. Szerintük mind a Debreciner, mind a Népszava helyzete felkeltette volna ezen alap kezelőinek figyelmét. „Ilyen alap azonban egyelőre nem létezik” – tették hozzá.
A jövő: digitális túlélés vagy végleges búcsú?
A Népszava szerkesztősége közölte: továbbra is működtetik online felületüket, a megszerkesztett print újságot digitális formában adják ki. „Elérkeztünk ahhoz a ponthoz, hogy kizárólag azokon múlik a fennmaradásunk, akik hajlandóak áldozni is azért, hogy ennek a 153 éves lapnak legyenek még új évfolyamai” – írták.
A lap sorsa azonban továbbra is bizonytalan. A MÚOSZ szerint az adósság rendezése százmilliós nagyságrendet jelent. „A támogatás esélyt teremtene arra, hogy a Népszava munkatársai, vezetői eldöntsék, van-e kiút a mostani kiszolgáltatott helyzetből” – fogalmaztak.
A kérdés az: vajon a Tisza-kormány, amely a választási kampányban a média szabadságát ígérte, tesz-e valamit a 153 éves lap megmentéséért? Vagy a Népszava sorsa is azt bizonyítja, hogy a rendszerváltás után is ugyanazok a mechanizmusok működnek – csak más szereplőkkel?