A CDU furcsa hadjárata

Mintha besűrűsödött volna az idő a Spree és a Rajna partjain. Friedrich Merz, a Keresztény-demokrata Unió (CDU) kancellárja alig egy éve van hivatalban, ám a német politikai élet máris mélyponton van. A CDU egy bizarr kommunikációs hadjáratot indított az Alternatíva Németországért (AfD) ellen: minden AfD-s Bundestag-képviselőnek előre megírt kilépési nyilatkozatot küldtek postán, mellékelve a „Lejtmenet Németország számára. Nincs alternatíva” című, 34 oldalas kiadványt.

A levél tárgya egyszerűen így szólt: „Kilépek az Alternatíva Németországból pártból”. Az előre megfogalmazott szöveg szerint az aláíró a CDU brosúrájának elolvasása után arra jutott, hogy „politikailag és személyesen sem kíván tovább az AfD tagja maradni”. A dokumentum emellett a tagsági díj beszedésére adott meghatalmazás visszavonását és a személyes adatok törlését is tartalmazta.

A CDU az akciót néhány nappal korábban Instagram-videóban jelentette be. A párt szóvivője úgy fogalmazott: „Miután elolvasták a kiadványunkat, most már tényleg senki sem állíthatja, hogy nem tudja, mi zajlik az AfD-ben.” A kereszténydemokraták által terjesztett füzet azzal vádolja a legnépszerűbb pártot, hogy „veszélyt jelent a német demokráciára”.

Az akciót az AfD politikusai keményen visszautasították. Leif-Erik Holm, az AfD egyik vezető politikusa és Manuela Schwesig szociáldemokrata tartományi miniszterelnök kihívója Mecklenburg–Elő-Pomerániában élesen támadta a CDU-t: „Ez az ostobaság önmagáért beszél. Nyilvánvalóan a kétségbeesés jele. A CDU ezzel saját magát teszi nevetségessé. És pontosan így kommentálják ezt az interneten is. A gyűlöletkeltő brosúrájukban nulla érv található, csak felmelegített Correctiv-hazugságok, amelyeket már jogilag is megcáfoltak. De ez illik Pinokkió-Merzhez. Egyre hosszabb az orra.”

Enrico Komning, az AfD Bundestag-frakciójának parlamenti ügyvezetője szintén keményen reagált: „Tulajdonképpen nevetni kellene ezen a színjátékon, ha nem lenne ennyire szomorú. Azt majd meg kell vizsgálni, követtek-e el bűncselekményt az AfD ellen. A magam részéről örömmel maradok AfD-tag, mert a szabadságért, a széles körű jólétért és egy liberális, hazafias társadalomért harcolok.”

A CDU részéről Daniel Peters, a párt mecklenburg–elő-pomerániai listavezetője védelmébe vette az akciót, mondván, hogy „a mecklenburg–elő-pomerániai CDU-frakció korábban már befogadott volt AfD-tagokat, ezért a CDU/CSU Bundestag-frakciójának kezdeményezése egyszerre érthető és tiszteletreméltó. Minden AfD-tagot szívesen lát a demokratikus centrum, aki nem akar részt venni az AfD radikalizálódási folyamatában.” A kérdés azonban az, hogy ez a kommunikációs stratégia mennyire bölcs, amikor a CDU népszerűsége zuhan.

Merz gyenge teljesítménye és a német gazdaság válsága

Friedrich Merz – akit még az ezredforduló éveiben állított félre a hatalomra törő Angela Merkel – a régimódibb kereszténydemokraták és a jobbfelé hajló, kapitalista üzleti élet titkos favoritja volt, hogy majd egyszer ő fogja erős kézzel karakteres irányba elvinni mind a pártot, mind az ország kormányzását. Sokak előtt talán egy második Kohl-korszak víziója derengett fel egy békebeli, virágzó Németországról. A 2020-as évek sötétebb, szomorúbb valósága azonban hamar felébresztette az álmodozókat.

A tavalyi választás után egyetlen reális koalíció volt lehetséges, miután az AfD-vel mindenki kizárta az együttműködést: a CDU összeállt az SPD-vel. Az ellenzékből visszatérő kereszténydemokraták azokkal a szociáldemokratákkal, akik Olaf Scholz vezetésével kormánypártként politikai, gazdasági és társadalmi válságba sodorták Németországot. A szocdemek ráadásul úgy kaptak erős pozíciókat és nekik megfelelő szakpolitikai kormányprogramokat, hogy egy csepp megbánást nem tanúsítottak a korábbi évek zsákutcája kapcsán.

A német gazdaság mély válságban van: az első negyedévben 486 ezer állás szűnt meg. A közvélemény-kutatások szerint az AfD egyértelműen a legnépszerűbb párttá lépett elő: 27-29 százalékon áll, jelentősen megelőzve a 22 százalékos CDU–CSU-t és a 12 százalék körül álló szocdemeket. A német választók egyre nagyobb hányada elégedetlen Merz munkájával, és a párton belül is egyre több elégedetlen hangot hallani, különösen az AfD kontraproduktív politikai elszigetelése miatt.

Vita az SPD-n belül: nyitás az AfD-szavazók felé?

Az SPD-n belül is komoly vita bontakozott ki. Torsten Albig, a párt egykori schleswig-holsteini miniszterelnöke az AfD-szavazók megszólítását sürgette, sőt, bizonyos helyzetekben a kisebbségi kormányzást sem zárta ki az AfD külső támogatásával. A Neue Osnabrücker Zeitung beszámolója szerint Albig egyenesen arról beszélt, hogy a német politikának új válaszokat kell találnia az AfD növekvő támogatottságára.

„A tűzfalvitában jellemzően nem vesszük észre, hogy a fal mögött a mi korábbi választóink is ott vannak. Őket pedig nem szabad elszigetelnünk. Vissza kell építenünk számukra az utat a falon keresztül” – fogalmazott a volt miniszterelnök. Albig szerint, ha a pártok nem hajlandók foglalkozni azokkal a témákkal, amelyeket ezek a választók fontosnak tartanak, akkor saját magukat zárják csapdába. „Úgy teszünk, mintha az AfD minden szavazója a pokol szülötte lenne, valami gonosz ember, és közben elfelejtjük, hogy korábban minket választottak” – tette hozzá.

A kijelentést az SPD vezető politikusai azonnal elutasították. Ulf Kämpfer, a schleswig-holsteini SPD elnöke szerint Albig „teljes tévútra jutott”. Steffen Krach, a berlini SPD vezetője pedig kijelentette: „Az SPD és az AfD között nincs közös nevező.” Jochen Ott, az észak-rajna-vesztfáliai SPD frakcióvezetője úgy értékelte Albig meglátásait: „Minden részében hibás és végzetes.”

Következtetés: zsákutcában a német politika

A német politikai rendszer láthatóan zsákutcába jutott. A hagyományos pártok nem találják a választ a kihívásokra, miközben az AfD egyre erősödik. A CDU kommunikációs hadjárata és az SPD belső vitái csak tovább mélyítik a válságot. A kérdés az: meddig lehet még fenntartani a „tűzfalat” az AfD-vel szemben, amikor a választók egyre nagyobb része fordul a jobboldali párt felé? Ahogy a Mandiner is megírta, a német kabinet belső konfliktusai, a gazdasági nehézségek és az AfD erősödése miatt egyre nagyobb nyomás nehezedik a kormányra. Vajon Friedrich Merz képes lesz-e kilábalni ebből a válságból, vagy a német politika újabb mélypont felé tart?