A jelenet

Nagy Ervin (Tisza Párt, kultúráért felelős államtitkár) a kinevezése után önfeledt tánccal ünnepelt a parlament előtt. A jelenet gyorsan vírusként terjedt a közösségi médiában, és megosztotta a közvéleményt. A kritikusok szerint az egykori színész produkciója messze áll attól a komolyságtól és mértékletességtől, amelyet egy államtitkári poszt megkíván.

A Mandiner és a Magyar Nemzet cikkei is felvetik: ha egy fideszes politikus tett volna így 2002-ben, vajon ugyanezek az emberek most is lelkesen lájkolgatnák? A kérdés jogos: vajon a Tisza-kormány új stílusa a felelőtlen ripacskodás, vagy csupán egy rosszul sikerült kezdő lépés?

A mértékletesség hiánya

Az államtitkári poszt komoly, megfontolt embert kíván – írja a Mandiner. Nagy Ervin produkciója azonban inkább egy színpadi fellépésre emlékeztetett, mint egy kormányzati tisztségviselő méltóságteljes megjelenésére. A kritikusok szerint a mértékletesség, tisztelet és alázat nélkülözhetetlen erények egy politikus számára – ezeket Nagy Ervinnek még tanulnia kell.

A Magyar Nemzet cikke rámutat: „Természetesen lehet azt mondani, hogy mi, boomerek nem vagyunk már nyitottak ezekre a ripacskodásokra. Bizonyára ez így is van, hiszen a mi szemünkben egy miniszteri vagy államtitkári poszt komoly, megfontolt embert kíván.” A cikk szerzője hozzáteszi: „Hogy Nagy Ervinre ezek a tulajdonságok igazak-e, azt egyelőre nem tudjuk, de mindenesetre a meglehetősen kínos produkcióját figyelve erősen kétséges, hogy az államtitkár úr átmenne ezen az alapvető rostán.”

Kettős mérce?

A Magyar Nemzet cikke rámutat: ha egy fideszes politikus táncolva jött volna ki a parlamentből 2002-ben, a most lelkesen lájkolgatók valószínűleg elítélték volna. Ez a kettős mérce az ellenzéki hipokritizmus egyik újabb példája – vajon a Tisza-kormány támogatói is ugyanolyan szigorúak lennének, ha a másik oldalról érkezne hasonló produkció?

A cikk szerint: „Játsszunk el ugyanakkor a gondolattal: ha bármelyik fideszes politikus táncolva jött volna ki mondjuk 2002-ben a parlamentből a kinevezése után, vajon mi lett volna ugyanezeknek a most lelkesen lájkolgatóknak a véleménye róla – a mára kormánypártivá váló sajtóról nem is beszélve?” A válasz egyértelmű: nem lett volna belőle a közösségi média sztárja.

Az új stílus kockázatai

A Tisza-kormány első heteit ellentmondások kísérik: a bulizás, a sajtókedvezés és az Orbán-végkielégítés mellett most Nagy Ervin örömtánca is a középpontba került. Vajon ez az új stílus a fiatalok megszólítását szolgálja, vagy inkább a komolyság hiányát mutatja? A konzervatív értékrend szerint a politikusoknak példát kell mutatniuk – a mértékletesség és alázat nem opcionális, hanem alapvető erény.

A Mandiner cikke így zárul: „Visszatérve Nagy Ervin örömtáncára, az egykori színész ezt túltolta, az ünnepléséből bizony önparódia lett. Mértékletesség, tisztelet és alázat nélkül nem lehet senkiből jó és megbecsült politikus. Az újdonsült államtitkár úrnak ezeket a fontos dolgokat jól láthatóan még tanulnia kell.”

Következtetés

Nagy Ervin örömtánca nem csupán egy pillanatnyi botlás, hanem a Tisza-kormány új stílusának szimbóluma is lehet. A kérdés az: vajon ez a stílus hosszú távon is működőképes, vagy csupán a fiatalok rövid távú figyelmének felkeltésére szolgál? A konzervatív értékrend szerint a politikusoknak példát kell mutatniuk – a mértékletesség és alázat nem opcionális, hanem alapvető erény. Ha a Tisza-kormány ezt nem tanulja meg, könnyen lehet, hogy a következő választáson már nem lesz ilyen könnyű dolguk.