A nyílt levél háttere
A Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (MOSZ) nyílt levélben fordult az Országgyűlés Agrár- és Élelmiszergazdasági Bizottságához, amelyet Kovács Petra Judit (Tisza Párt) elnököl. A Koncz Máté által jegyzett dokumentum szerint a Nemzeti Agrárkamara (NAK) a 2013-as, érdemi egyeztetés nélküli létrehozása óta nyíltan politikai elköteleződést vállalt, feladva a köztestületektől elvárt függetlenséget.
A MOSZ szerint a kamara nem képviselte a gazdákat, sőt diszkriminálta a társas vállalkozásokat. A kötelező tagság és a tagdíjfizetés – amely évi 20 milliárd forintot tesz ki, az állami támogatásokkal együtt 30 milliárdot – a gazdák szerint elviselhetetlen teher. A levél három követelést fogalmaz meg: a kötelező tagság megszüntetését, a tagdíjfizetés felfüggesztését, valamint a kamara működésének teljes felülvizsgálatát.
A kamara politikai beágyazottsága
A NAK 2013-as alakulásakor az akkor is aktív fideszes parlamenti képviselő Győrffy Balázs lett az elnök, aki egészen 2024-ig állt a szervezet élén, miközben 2014-ben és 2018-ban is bekerült az országgyűlésbe, majd később az Európai Parlamentbe is a Fidesz politikusaként. Mandátumáról és egyben kamarai elnöki pozíciójáról azután kellett lemondania, hogy 2024-ben nyilvánosságra került: ittasan tettleg bántalmazott egy nőt. Az utódja Papp Zsolt lett, aki az idei választáson szintén fideszes jelöltként indult, ám egyéniben elbukott a hajdúböszörményi körzetben, végül pártlistáról szerzett mandátumot.
A nyílt levél a fideszes elkötelezettségre példaként hozza, hogy a kamara egykori elnöke a MAGOSZ tisztújító rendezvényén azt mondta: „a Kamara beteljesítője annak a missziónak, amelynek ideológiai és szakmai célrendszerét a MAGOSZ magának folyamatosan megfogalmazta az elmúlt évtizedekben.” A bizottság szerint elfogadhatatlan, hogy bárki – különösképp a szervezet elnöke – egy ideológiai misszió eszközeként tekintsen a kötelező tagság mellett szerveződő köztestületre.
A gazdák helyzete
A gazdálkodók évek óta – támogatások nélkül – gyakorlatilag nem realizálnak jövedelmet a termelésen, a NAK mégis évente közel 20 milliárd forint tagdíjat szed be, és a költségvetési forrásokkal együtt 30 milliárd forintot meghaladó összeget fordít tevékenysége finanszírozására. Ez érdemben meghaladja az ágazatban képződő eredmény 10 százalékát. Nem véletlen, hogy az előzmények ismeretében a termelők döntő többsége egyértelműen elutasítja a Kamarát, illetve a kötelező tagság intézményét, és – sok esetben – a tagdíjfizetés megtagadását tervezi.
A MOSZ szerint a kötelező tagság és a tagdíjfizetési kötelezettség fenntartása morálisan is megviselné az agrártársadalmat. A gazdáknak az energiaválság miatti árrobbanással, piaci összeomlásokkal, járványokkal, aszállyal, súlyos vízhiánnyal és a drasztikusan csökkenő felvásárlási árakkal kell megküzdeniük, amelyek sokukat a csőd szélére sodorták.
Következtetés
A MOSZ nyílt levele egyértelművé teszi: a magyar agrárium szereplői nem kérnek a politikai érdekeket szolgáló, kötelező tagságon alapuló kamarai rendszerből. A Tisza-kormány előtt álló kihívás, hogy miként alakítja át a NAK-ot úgy, hogy az valóban a gazdák érdekeit képviselje, ne pedig a politikai hatalom eszköze legyen. A kérdés most az: vajon a kormány hallgat a gazdák szavára, vagy továbbra is a régi struktúrákhoz ragaszkodik?