A gyerekek szövetségese

Janikovszky Éva a magyar gyermekirodalom megkerülhetetlen szerzője volt. Könyveit 35 országban adták ki, világszerte több millió olvasója van. Generációk számára mértékadó volt az ő humora, kultikus történetei és összetéveszthetetlen írói hangja. Az ő munkássága nem csupán a magyar gyerekirodalom történetét alakította, hanem nemzetközi szinten is felismert és elismert maradványa a magyar kultúrának.

A Móra Könyvkiadó főszerkesztője, Lovász Andrea szerint Janikovszky azért maradt olyan aktuális és releváns, mert szemmagasságban beszélt a gyerekekkel. Ez nem volt egyszerű pedagógiai módszer, hanem egy mélyebb filozófiai meggyőződés kifejezése. "Egy kisgyerek megkérdezte tőle: te honnan tudod, hogy a gyerekek csak kicsik és nem buták?!" – idézte fel Lovász Andrea. Ez az antiautoriter hozzáállás a gyerekirodalom egészét felszabadította, és felfedezte a felnőtt közönség számára, hogy a gyerek "jópofa, vicces, és milyen bölcs is tud lenni egyidejűleg".

Janikovszky Éva nem alattvalókat nevelt, hanem egyenlő partnerként kezelte olvasóit. Ez a hozzáállás akkor forradalmi volt, és máig működik. Lovász Andrea szerint "a gyerekek ugyanolyan szemtelenek, mint voltak, a felnőttek ugyanúgy szajkózzák azokat a mondatokat, amiket megfogadnak 16 évesen, hogy na én ezeket nem fogom kimondani, ettől működnek még ma is a Janikovszky szövegek".

Réber és Janikovszky: a legendás páros

Janikovszky János szerint műfajteremtőnek számított az a vizuális stílus, amit Réber László illusztrátor és az írónő közösen teremtett. Ez nem volt egyszerű szöveg-kép kapcsolat, hanem egy organikus egység, amely a gyermekirodalom történetében új mérföldkövet jelölt. "Talán Nyugat-Európában is különlegesnek számított, hiszen korábban az volt, hogy van a mesekönyv és akkor vannak hozzá bizonyos pontokon színes vagy fekete-fehér rajzok, de itt a szöveg és a grafika együtt dolgozott és együtt élt."

Lovász Andrea szerint a kettőjük kapcsolata különlegesen formális volt a magánéletben, pedig a könyvek alapján azt gondolnánk, hogy szoros barátság fűzte össze őket. "Azt hihetnénk, hogy sülve-főve együtt voltak, és együtt ittak, és együtt találták ki a poénokat, de nem, nagyon erősen tartották a határokat. Ez nagyon különlegessé teszi a kapcsolatukat, mert igazából ott találkoztak a könyvek lapjain. (...) Nem volt ez olyan baráti viszony ahogy elképzeljük a könyvek alapján, pedig nagyon egy lélekkel készültek a szövegek."

Ez a professzionális távolságtartás nem csökkentette a közös munka értékét, sőt – talán éppen ez adta meg az egyensúlyt és az időtlenséget a keletkezett műalkotásoknak. A Réber-Janikovszky páros olyan vizuális és szöveges világot teremtett, amely generációkat köt össze, és amely a mai napig működik az olvasók szívében.

Nemzetközi siker és hazai elismerés

Janikovszky János szerint az anyja műve "előbb volt sikere nyugaton, mint keleten". Ez nem meglepő, hiszen a nyugati gyerekirodalom már korábban nyitott volt az olyan innovatív megközelítésekre, amelyeket Janikovszky képviselt. Azonban a hazai siker sem maradt el – generációk nőttek fel Janikovszky könyveivel, és az ő írásai máig alapműnek számítanak a magyar gyerekirodalom történetében.

Janikovszky János arról is beszélt, hogy mennyire szívszorító élmény volt számára, amikor 2026 januárjában ukrán nyelven jelent meg Kijevben az egyik klasszikus műve. Ez azt mutatja, hogy az ő anyja munkássága még a mai napig képes átlépni a határokat és a nyelveket, és olyan közösségekhez eljutni, amelyekben az emberi értékek és az empátia ugyanolyan fontos, mint a magyar gyerekek számára.

Az emlékév, amely nem jött

Janikovszky János szerint a miniszter arra sem méltatott, hogy válaszoljon a felterjesztésre az emlékévről. Ez különösen szomorú, hiszen Janikovszky Éva nemzetközi szinten is elismert és máig inspiráló életműve megérdemelne egy olyan évadot, amely az ő munkásságára és hatására emlékezne. Az olyan szerzőket, akik generációkat alakítottak, akik a magyar kultúrát nemzetközi szinten képviselték, és akik még a mai napig működnek az olvasók szívében, méltó módon kellene megemlékezni.

Janikovszky Éva politikai üldözöttségéről is beszélt fia – ez is egy olyan aspektusa az ő életének, amely máig tanulságos és fontos. Az ő története nem csupán a gyerekirodalom története, hanem a magyar kultúra és a magyar szellem története is.

Az örökség

Janikovszky Éva munkássága máig él az olvasók szívében. Az ő könyvei nem csak szórakoztatnak, hanem gondolkodásra késztetnek, és olyan értékeket közvetítenek, amelyek időtlenek. Az ő hozzáállása a gyerekekhez – hogy szemmagasságban beszélgetett velük, hogy nem alattvalókat nevelt, hanem egyenlő partnereket kezelt – máig aktuális és máig szükséges.

Miközben az ő száz éves születésnapja arra emlékeztet bennünket, hogy milyen fontos a magyar kultúra megőrzése és megemlékezése, az is kérdésessé válik, hogy miért nem kapott emlékévet az olyan szerzőnk, akinek munkássága nemzetközi szinten is elismert és máig inspiráló. Ez egy olyan hiányosság, amely a magyar kultúrpolitika reflexiójára szólít fel.