Raktárban porosodó milliárdok
Az Orbán-kormány 2020-ban, 28 különböző közvetítő cégen keresztül, nagyjából 300 milliárd forintért vásárolt mintegy 17 ezer lélegeztetőgépet – derült ki a Külügyminisztérium RTL Híradó közérdekű adatigénylésére adott válaszából. A gépek jelentős részét sosem használták, legalább 12 ezer most is raktárban áll. A tárolás eddig több mint 2,3 milliárd forintba került.
A beszerzés körülményei már a járvány idején is komoly kérdéseket vetettek fel. A szakmai szervezetek akkor világossá tették, hogy nincs elég szakember ennyi gép üzemeltetésére. Ennek ellenére a kormány 28 közvetítő cégen keresztül bonyolította le a beszerzéseket. A legnagyobb összegű megállapodást a GR Technologies SDN-nel kötötték, 181 milliárd forintos összegre. A beszállítók között olyan cég is szerepel, amelynek Takács Péter, a Fidesz egészségügy-politikusának sógora volt az ügyvezetője – a cég több milliárdot nyert az üzleten.
A közpénz fekete lyuka
A 300 milliárd forintos beszerzés és az azt követő 2,3 milliárdos raktározási költség jól példázza, hogy a korábbi kormányzat hogyan bánt a közpénzzel. A gépek nagy részét soha nem használták, és jelenleg is raktárakban porosodnak. A kérdés az, hogy ki felel ezért a pazarlásért, és hogy a mostani vizsgálat valóban feltárja-e a teljes igazságot.
Hegedűs Zsolt (Tisza Párt) egészségügyi miniszter átfogó vizsgálatot rendelt el a beszerzési körülmények felülvizsgálatára. A vizsgálatban a Külügyminisztérium, az Egészségügyi Minisztérium és a Belügyminisztérium vesz részt. A Tisza-kormány közölte: az eredményről haladéktalanul tájékoztatják a nyilvánosságot.
Történelmi tanulságok
A Covid-járvány idején hozott döntések máig ható következményei jól mutatják, hogy a felelős kormányzás mennyire fontos. A 300 milliárd forintos beszerzés és az azt követő 2,3 milliárdos raktározási költség olyan összeg, amelyet más, értelmesebb célokra is lehetett volna fordítani – például az egészségügyi ellátás fejlesztésére vagy a családok támogatására.
A mostani vizsgálatnak nemcsak a múlt feltárása a célja, hanem az is, hogy a jövőben hasonló pazarlás ne fordulhasson elő. A kérdés azonban továbbra is nyitott: vajon a Tisza-kormány valóban képes lesz-e átláthatóvá tenni ezt az ügyletet, vagy a politikai játszmák részeként a vizsgálat is elakad majd?