A csend falai
Egy II. kerületi óvoda falai között, ahol a gyermekeknek biztonságban kellene növekedniük, a valóság ennek éppen az ellenkezője volt. Több édesanya is azt állítja, hogy az egyik óvónő bántalmazta a kiscsoportos gyermekeket – számolt be róla az RTL Híradó. Az óvoda pedagógusa különböző módon bántalmazta a gyermekeket: kiabált velük, megalázó bánásmódot mutatott, büntetésből felügyelet nélkül hagyta, lökdösődéssel fegyelmezte, sőt, az egyik gyermeket hideg vízzel leöntötte, majd a fejét és a fenekét is megütötte.
A szülők szerint a probléma régóta fennáll, ám korábban semmi érdemleges nem történt. Az óvónő viselkedése miatt a gyermekek pszichés problémákkal és szorongással küzdenek, van, akivel pszichológus foglalkozik. Többeket már átírattak egy másik óvodába, mások pedig jelezték, addig nem viszik az érintett intézménybe a gyermeküket, amíg fel nem függesztik a pedagógust.
A rendszer kudarca
Az RTL Híradó kérdésére a rendőrség jelezte: kiskorú veszélyeztetése bűntett gyanúja miatt nyomozást, míg a fenntartó, a II. kerületi önkormányzat fegyelmi eljárást indított. Az óvoda igazgatója szabadságra küldte az óvónőt, aki ha vétkes, az állását is elveszítheti.
A Vonalban úgy látja: ez az eset is rávilágít arra, hogy a gyermekvédelem területén rendszerszintű problémák vannak. A Tisza-kormány által nemrég bejelentett gyermekvédelmi reform – amely több vezető menesztését és miniszteri biztos kinevezését is magában foglalta – még csak most kezd formát ölteni. A kérdés: vajon elég lesz-e ahhoz, hogy a jövőben az ilyen eseteket megelőzze, vagy továbbra is a szülők összefogására és a média nyilvánosságára lesz szükség?
A szülők összefogása
A szülők összefogtak, és a nyilvánosság erejével kényszerítették ki a vizsgálatot. Ez a példa is mutatja: a gyermekek védelme nem lehet csak a hatóságok feladata. A közösség ereje, a szülők ébersége és a média nyilvánossága nélkülözhetetlen eszközök a hasonló esetek feltárásában.
A Vonalban szerkesztősége továbbra is figyelemmel kíséri az ügyet, és várja a nyomozás eredményét. A kérdés továbbra is nyitott: vajon a Tisza-kormány gyermekvédelmi reformja elég lesz-e ahhoz, hogy a jövőben az ilyen eseteket megelőzze, vagy továbbra is a szülők összefogására és a média nyilvánosságára lesz szükség?