A kormányzati kommunikáció monopolista szerkezete

A Balásy Gyula-ügyet nem lehet elszigetelten kezelni. Ez a történet a Rogán Antal (Miniszterelnöki Kabinetiroda vezetője) által felépített kormányzati kommunikációs rendszer szerkezetéről szól — és arról, hogyan működik az, amikor egy kormányzat a saját propagandájára milliárdokat költ, miközben a verseny és az átláthatóság gyakorlatilag hiányzik.

A Miniszterelnöki Kabinetiroda január és március között négy szerződést írt alá Balásy Gyula cégeivel, összesen bruttó 21,89 milliárd forint értékben. Az értesítőket a K-Monitor szúrta ki a Közbeszerzési Értesítőből, amely a kormányzat kommunikációs keretmegállapodásának negyedéves beszerzéseit tartalmazza. Ez a keretmegállapodás tavaly októberben vált ismertté — egy 75 milliárd forintos kommunikációs keretösszeg, amelyen keresztül szinte az összes államhoz köthető vagy közpénzzel támogatott intézmény köt szerződéseket.

A Rogán-kabinetiroda szerződéssorozata: 21,89 milliárd forint három hónap alatt

A szerződések tartalma világosan mutatja a kormányzati kommunikáció jellegét. A legnagyobb tétel egy nettó 11,8 milliárdos megbízás volt, amely az "Európa jövőjét érintő nemzetközi és hazai színtéren történő kormányzati kommunikációval" és "az állampolgárok életét kiemelten érintő kormányzati döntésekkel" foglalkozik. Ez a megfogalmazás gyakorlatilag azt jelenti: kormánypropaganda — nemzetközi és hazai szinten, az "állampolgárok életét érintő" döntésekről, vagyis a kormányzat narratívájának építése.

A másik három szerződés szintén ugyanezt a feladatot tűzte ki célul: nettó 2,44 milliárd, 1,97 milliárd és 1,02 milliárd forint értékben. Az utóbbi kettőt közvetlenül a választások előtt, március 20-án és március 30-án írta alá a kabinetiroda. Ez az időzítés nem véletlen: a kormány az utolsó pillanatban igyekezett lezárni a szerződéseket, még mielőtt a választási vereség után új vezetés kerülne a helyére.

A K-Monitor azt is észrevette, hogy az értesítőben szerepelt a Mandiner (az MCC tulajdonában álló kormánypárti médium) keretmegállapodása is. A Mandiner nettó 700 millió forintot tervez elkölteni Balásy cégeivel június 30-ig. Ez azt jelenti, hogy a kormányzati kommunikáció és a kormánypárti média között szoros a kapcsolat — a közpénz a kormányzati narratívát szolgáló médiumokhoz folyik.

A honvédségi megbízás: 3,275 milliárd forint toborzófilmekre

A Honvédelmi Minisztérium szintén nem maradt el: több mint 3 milliárd forintos keretösszegű szerződést kötött Balásy cégeivel honvédségi toborzófilmek készítésére. A megbízás a Nemzeti Kommunikációs Hivatal (NKOH) 75 milliárd forintos keretmegállapodásához kapcsolódik, amelyet egyajánlattevős eljárásban ítéltek oda.

A szerződés négy évre bontja a kifizetéseket: 2026-ban 705,6 millió, 2027-ben 776,3 millió, 2028-ban 854,1 millió, 2029-ben pedig 939,6 millió forint. A teljes keret 30 százaléka opciós, de a fennmaradó 70 százalékot kötelezően el kell költeni — vagyis Balásy cégei nettó 2,3 milliárd forintra biztosan számíthatnak, ha a szerződést egyik fél sem bontja fel.

A projekt célja világos: 2030-ig évi 52 darab 20 perces tévés magazinműsor készítése, amely a katonaélet bemutatásával ösztönzi az embereket a Honvédséghez való jelentkezésre. Ez a toborzási kampány azonban nem új terep Balásy cégeinek. A mozgóképes toborzási projekt 2023-ban indult, és a Haderő című magazinsorozat tavalyi részeit is ők készítették. Emellett hozzájuk kerültek más, a honvédség népszerűsítésére kitalált projektek munkái is — például a zánkai Haditechnikai Park, a Kincsem Hadi Park és a honvédelmi élményközpontok fejlesztése körül.

A koncentráció mértéke: 336 milliárd forint egy cégcsoportnak

A Transparency International Magyarország adatai szerint Balásy cégei az NKOH megbízásainak 74 százalékát nyerték meg — összesen 336 milliárd forint értékű tendereket. Ez a szám önmagáért beszél. Egy cégcsoport, amely a kormányzati kommunikáció szinte teljes spektrumát kezeli, gyakorlatilag monopolhelyzetben van.

A rendőrség tavaly nyomozást indított annak tisztázása érdekében, hogy valódi versenyhelyzetben történhetett-e meg ez a szintű koncentráció. A kérdés jogos: ha egy cégcsoport három év alatt 336 milliárd forintot kap az NKOH-tól, az azt jelenti, hogy a verseny gyakorlatilag nem működik. Vagy a pályázati feltételek olyan szűkek, hogy csak egy szereplő felel meg nekik — vagy pedig a döntéshozók szándékosan zárják ki az új szereplőket.

A pályázati feltételek: csak Balásy felel meg

A Balásy-cégek dominanciájának egyik oka az, hogy az NKOH olyan pályázati feltételeket szabott meg, amelyeknek szinte csak ők felelnek meg. A pályázóknak olyan kormányzati kommunikációs tapasztalattal kellett rendelkezniük, amely 2020 óta szinte kizárólag Balásy cégei végzik. Ez egy zárt kör: ha csak az lehet pályázó, aki már dolgozott a kormányzatnak, és csak Balásy cégei dolgoztak a kormányzatnak, akkor csak Balásy cégei lehetnek pályázók.

Ráadásul a pályázóknak mindössze 15 napjuk volt az ajánlatok összerakására — ami gyakorlatilag kizárta az új szereplőket, akiknek időre lenne szükségük ahhoz, hogy felépítsenek egy versenyképes ajánlatot.

Az MVM és a Mandiner: a szerződések hálózata

A szerződések hálózata azonban nem csak a Rogán-kabinetiroda és a Honvédelmi Minisztérium között működik. Az MVM energiapiaci óriás szintén szerződést kötött Balásy cégeivel: egy nettó 4,84 milliárdos keretmegállapodást, amely 2028 májusáig tart. Ez azt jelenti, hogy az állami vállalatok is becsatlakoznak a kormányzati kommunikációs rendszerbe.

A Mandiner (az MCC tulajdonában álló kormánypárti médium) pedig nettó 700 millió forintot tervez elkölteni Balásy cégeivel június 30-ig. Ez azt mutatja, hogy a kormányzati kommunikáció és a kormánypárti média között szoros a kapcsolat — a közpénz a kormányzati narratívát szolgáló médiumokhoz folyik.

A Balásy-cégcsoport növekedése: a Mészáros-csoport szintjén

A HVG egyik cikke megemlíti, hogy a Balásy-cégcsoport olyan növekedést mutatott be, ami a Mészáros-csoport gyarapodásával vetekszik. Ez nem meglepő: ha egy cégcsoport 336 milliárd forintot kap az NKOH-tól, és további milliárdokat a Honvédelmi Minisztériumtól, az MVM-től és más intézményektől, akkor természetes, hogy gyorsan nő.

Ez azonban felvet egy alapvető kérdést: mi a különbség a Balásy-cégek és a Mészáros-csoport között? Mindkettő a kormányzat közeli szereplő, mindkettő milliárdokat kap az államtól, mindkettő gyorsan gazdagodott. Az egyetlen különbség az, hogy a Mészáros-csoport az iparban és az infrastruktúrában működik, míg a Balásy-cégek a kommunikációban — de a mechanizmus ugyanaz.

A kormányváltás előtti sietség: miért most?

A szerződések időzítése érdekes. A Rogán-kabinetiroda január és március között írta alá a szerződéseket, közvetlenül a választások előtt. Ez azt jelenti, hogy a kormány tudta, hogy a választások után új vezetés kerülhet a helyére — és ezért igyekezett lezárni a szerződéseket, még mielőtt az új kormányzat megakadályozhatná őket.

Ez a sietség azt mutatja, hogy a kormányzat tisztában volt azzal, hogy ezek a szerződések nem feltétlenül állnák meg a helyüket egy független felülvizsgálat alatt. Ha a szerződések teljesen törvényi és etikai lenne, akkor nem lenne szükség a sietségre.

A kérdés: mi lesz az új kormányzattal?

A Tisza Párt választási győzelme után felvetődik a kérdés: mit fog tenni az új kormányzat ezekkel a szerződésekkel? Felülvizsgálja-e őket? Megpróbálja-e visszavonni őket? Vagy elfogadja az előző kormányzat döntéseit?

Ez nem csupán egy jogi kérdés — ez egy etikai és politikai kérdés is. Az új kormányzat választása azt mutatja majd, hogy mennyire komolyan veszi a kormányzati átláthatóságot és a közpénzek felelős felhasználását. Ha az új kormányzat elfogadja ezeket a szerződéseket, az azt jelenti, hogy a kormányzati kommunikáció monopolizálása folytatódik — csak más szereplőkkel. Ha megpróbálja visszavonni őket, az azt jelenti, hogy komolyan veszi az átláthatóságot — de akkor szembe kell néznie a jogi és politikai következményekkel.